Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

újabb helyi határsérelem ügyében (a Szatmár megyével határos partiumi területen a másik oldalról emelt határhalmok érvénytelenek, a korábbiakat ne bolygassa meg senki, míg delegált bizottság ki nem jelöli a határt). Az uralmi válság évei hoznak néhány törvényt ebben a tárgykörben (1658. áprilisi I. tc.: aki Jenó' várát és vidékét vagy az ország bármely véghelyét a töröknek adná vagy ígérné, proskribálandó, e tc. örökös legyen, és még az eltörlését javasoló személy is proskripció tárgyává váljék; 1660. decemberi-1661. januári XVIII. tc: felhatalmazás a fejedelemnek és tanácsának a Partium és Székelyhíd ügyében való eljárásra; 1665. májusi XXXI. tc: minthogy Székelyhidat a vasvári béke nyomán kellett elrontani, Boldvai Mártont ezért ne vádolja senki, a fejedelmet még kevésbé). Az általános képbe ezek is beleillenek (a három törvényből egy a fejedelem és tanácsa felhatalmazása, egy utólagos felmentés, egy pedig lényegében nem érhet célt). A KORMÁNYZAT SZERVEZETÉNEK, HATÁSKÖRÉNEK ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI A kormányzat szervezetének, hatáskörének általános kérdéseit, az országos fó'tisztségek betöltésének, e személyek fizetésének, visszaéléseinek ügyeit tárgyazó törvényekre térve, elsőnek a fejedelmi tanácsiból hozott tc-eket ismertetjük. A fejedelmi tanács A fejedelmi tanács szükségességéről általában két törvény szól: az 1576. januári törvény (tekintettel Báthory Kristóf beteges állapotára, legyen mellette fejedelmi tanács) és az 1588. decemberi III. tc. (ez szintén a tanács szükséges voltát köti Báthory Zsigmond lelkére). A tanács választását becikkelyező törvényekkel az első két évtizedben találkozunk, és aztán a második nagy uralmi válság alatt. Az első a helytartói tanács választását rögzítő 1542. márciusi törvény. Ez egy-egy személyt választ a helytartó tanácsába minden egyes magyar megyéből (a partiumiak nem szerepelnek), ugyanígy hét személyt a szász székekből (a szebeni, segesvári, krassai és besztercei királybíró, a további három kijelölését a szász natióra bízva) és további hetet a székelyekből (azok maguk válasszák); a gyulafehérvári káptalan is egy fővel kellett képviseltesse magát. Ez a tanács a helytartó rendeletére kellett egybe-