Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

gyűljön az általa meghatározandó helyre. A tanácsurak közt ott találjuk Kendy Ferencet, Mikola Lászlót, Bethlen Farkast. Ezt követi az 1548. májusi II. tc. (ez a magyar natióból négy személyt - köztük a katolikus vikáriust -, a székelyek és a szászok közül szintén négyet-négyet - a szászokból első" helyen a szebeni királybírót - delegál Fráter György mellé) és az 1556. márciusi (ez Petrovics Péter helytartó mellé jelöl ki az egyes natiók két-két tagjából álló tanácsot). Innen egy jó évszázadig nem esik szó erről. Csak 1658 januárjában, még Rhédei Ferenc fejedelemsége idején, választanak a rendek tanácsurakat (a korábbiakat újra elismerve annak, és továbbiakat sorolva melléjük, egyben fenntartva a tatár rab Kemény János helyét a tanácsban kiszabadulása esetére, és a szintén tatár fogságba esett Kornis Ferencnek is megígérve a tanácsuraságot szabadulása utánra). Az országgyűlés állandó gyakorlatot kívánt teremteni ezzel a lépésével - mindez azonban vágyálom maradt. Az uralmi válság későbbi éveiben a rendek néha még gyakorolnak bizonyos formai „befolyást" a tanács kijelölésére: a fejedelem tanácsúrnak jelöl („oligendos denorninat") személyeket, és a rendek jóváhagyják a javaslatot (1659. március 6.), ugyanez történik 1659. június 5-én (annyi változtatással, hogy a rendek írják eló' az esküformát). Az még 1558 márciusában történik, hogy a rendek törvényt hoznak az uralkodó tanácsa kiegészítésének szükségességéről. Az általános gyakorlat azonban az, hogy a fejedelem maga választja meg tanácsának tagjait - és még az is megtörténik, hogy az országgyűlés külön felhatalmazza erre (1559. júniusi törvény). Az csak rendkívüli esetekben történik meg, hogy az országgyűlés külön törvényt hoz a tanácsútak felesketésére (1600. október-novemberi IV. tc: a felkelt rendeknek addig esküt nem tett tanácsurak tegyék meg ezt; 1659. szeptember-októberi VI. tc: a tanácsurak - és velük a törvényhatóságok, várak tisztjei, „külső* állapotokbóli fő- és vicetisztek", a katonaság tisztjei - ne csak a fejedelemnek, hanem a rendeknek is tegyenek esküt). Rendi előretörések idején követelték (korábbi magyarországi törvények felújításaként) a rossz tanácsadók megbüntetését (ez természetcsen nem csak a tanácsurakra vonatkozik, mégis tisztük révén elsősorban rájuk). Az 1613. októberi XVIII. tc. tartozik ide (Bethlen Gábor büntesse Báthory Gábor ártalmas tanácsot adó „hütös tanácsit"), az 1614. február-márciusi országgyűlés X. tc.-e, amely azzal a módosítással erősíti meg az előbbit, hogy azzal ellentétben Báthory Gábornak nem egész tanácsát veti vád alá. 1630 elején, már a Brandenburgi Katalin körüli harcok idején hozzák azt a törvényt (január-februári II. tc), amely azzal újítja fel az 1613-as törvényt, hogy a fejedelemasszony az ily gonosz tanácsadók büntetésére azonnal országgyűlést hirdessen, és