Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

tárgya: akkor ti. a fejedelemségtől elesett Homonnai Bálint tartja kezében Husztot, s Pernyeszi tartja „nem tudni, kinek a számára" Kővárt. Az 1607. júniusi XIII. tc. ezeknek az országnak való mielőbbi visszaadását teszi a fejedelem gondjává, és követség küldését határozza Homonnaihoz (a fejedelem és a rendek képében) aziránt: „eresztené meg az országnak" Husztot. A kérdés azonban Rákóczi Zsigmond uralmának végéig nem rendeződik; a Báthory Gábort trónra ültető 1608. március-áprilisi országgyűlés is kénytelen felszólítani az új fejedelmet, hogy a császárhoz küldendő követek utasításába vegye bele Husztról, Kővárról (és az Erdély és a királyi Magyarország közt annyiszor vitás Nagybányáról) is tárgyaljanak - ha ti. a fejedelem nem talál az ügyben „könnyebb és átal útat". Kővár visszaszerzése rövidesen sikerül is, Huszt ügye azonban még 1610 tavaszán is nyitott, és a fejedelem a rendek elé is viszi, Homonnai Bálintra hántva a felelősséget a fontos végháznak az országtól való elidegenedéséért, és azok (az 1610. márciusáprilisi II. tc-el) mintegy felhatalmazzák Báthoryt Huszt kézhezvételére, ha van módja rá (várja meg azonban a nádor állásfoglalását). Bethlen uralkodása kezdetének területi problémái az északi határvidékén (a császáriak ráteszik kezüket Erdély néhány fontos északi várára) a törvényhozásban nem hagynak nyomot; a másik területi probléma, a török követelései a nyugati határvidéken, csak egy ízben: az 1616. április-májusi országgyűlés, mérlegelve a Lippa ügyében kialakult helyzetet (a török követelései és támadásának jóideje alig elhárítható veszélye, Balassa Zsigmond és Homonnai György izgatásai a töröknél Bethlen és Erdély ellen, Homonnai ígéretei fejedelmül beküldése esetére - Lippán túl további területek, tízévi adó előre -, az erdélyi főkövet bebörtönzése a vár átadásáig) I. tc.-ével megszavazza a vár átadását. Minderre Bethlennek csak maga fedezésére volt szüksége, 1622 májusában pedig az országgyűlés az ő propositiójára assecurálja törvénnyel (II. tc.) a császárt a Bethlennek átadott területek halála utáni visszaadásáról. Onnan kezdve még kevésbé jut a rendek elé ilyen ügy; amikor pedig az 1642. február-márciusi országgyűlésen mégis megtörténik ez, akkor is csak azért, hogy a fejedelmi intézkedésnek nyomatékot adjon. Rákóczi György ti. már előbb megkereste a moldvai fejedelmet a Beszterce völgyében történt moldvai határfoglalás ügyében, és az ígéretet is tett a moldvaiak elmozdítására onnan, de eddig ennyiben is maradt a dolog, most az országgyűlés is megkeresi eziránt Vasile Luput, és ha az változatlanul nem intézkedik, felhatalmazza Rákóczit a foglalók kivettetésére (XV. tc). A második nagy uralmi válságig egyetlen újabb törvény születik c tárgykörben, az 1656. február-márciusi XV. tc, egy