Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

velük annak az élésnek az árát, amellyel tartoznak; az elpazarolt élés helyett más élést vétessen rajtuk) és a korszak végén az 1688. május-júniusi IX. tc. foglalkozik ezzel (ez ugyanazokat jelöli ki az élésről való számvételrc, akik ugyanakkor az adóról is számot vesznek; az élésrestantiákat a számvételig fel kell venni, pénzben). Külön kérdést jelent a török vagy tatár hadaknak élés szolgáltatása. Az 1543-as török hadjáratban az augusztusi részgyűlések legalábbis egyike rendel élést; az 1558. szeptember-októberi gyűlés is ad búzát és mellé árpát vagy zabot a töröknek (a törvényhatóságok sedriájának székhelyére gyűjtetve be ezt). A további rendelkezések már 17. századiak: az 1662. október-novemberi XV. tc, az 1672. júliusi határozat a török lengyelországi hadjáratára rendelendő élésről és végül az 1683. áprilisi V. tc az Erdélyen átvonuló tatár hadak élelmezéséről. Az 1662. október-novemberi XVII. tc. biztosságot is rendel az élés bevételére és kiosztására. (Az 1680-as évek második felében Erdélyt megszálló császári hadak mellett is létesül biztossági szervezet, minthogy azonban az mintegy már állandó országos kormányszerv, másutt foglalkozunk vele.) Néhány élésügyi törvényt a különlegesek kategóriájában összefoglalva ismertetünk: az 1595. április-májusi XXVI. tc. (a had számára felvett élést a vármegyék, illetve szászok megválthatják - vagy a fejedelem fordítsa udvari népére, vagy egyéb hadi szükségre) és a XXVII. tc. (a fejedelem mindenkit, személyválogatás nélkül, kényszerítsen élésadásra), az 1538. januári IX. tc. (a nemesek maguk vigyenek a táborba élést az általuk kiállított katonák számára), az 1598. március-áprilisi XIX. tc. (bizonyos, a zsoldoshadak fizetéséből lefogott élésárak eíengedtetvén, a visszatartottak kifizetendők azoknak) és végül az 1688. május-júniusi XVI. tc. (a városok az általuk rosszul őrzött és így megromlott búzát cseréljék ki jóra) tartozik ide. Az ország területi ügyei E kérdéscsoportba tartoznak végül az ország területi ügyeivel foglalkozó törvények. Ezeket mint egyedi ügyeket időrendben ismertetjük. Először 1571. november-decemberében hoznak ilyen törvényt a rendek, a VII. tc-et Huszt ügyében, amely akkor a testamentumos urak (Hagymássy, Csáky és Békés Gáspár) kezén volt: Hagymássyt és Csákyt szólították fel a Békéssel való értekezésre és az ügyben való válaszra, „mert mi protestálunk, reá gondolunk". A fontos határszéli végvár és vele együtt a másik, Kővár ügye Bocskai halála után is törvényhozás