Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
III. A kormányzatot illető törvények
ár-februári VII. tc. szerint a magánosoktól az országnak kölcsönadott gabonára a városok tisztjei anyagi feleló'sség kötelezettségével viseljenek gondot - ha majd az országnak „pihenése" lesz, ezt is csakúgy visszafizeti, mint a kölcsönzött pénzt. Végül az az év szeptember-októberi VII. tc. az országnak pénzt hitelezőkével együtt rendezi az éléskölcsönök kielégítését: a búza- és zabrestanciákból kell megtéríteni az általuk adottakat. Néhány törvény az élésvivó'krol rendelkezik: az 1675. május—júniusi IV. tc. (az 1674-ben a szultán táborába történt élésvitelből hazaszökött béresektől vissza kell venni a hópénzt - ezt a szekerek mellett maradt béresek kapják -, 5 hónapi fogsággal bűnhődjenek, és pálcázzák is meg őket; aki saját jobbágyát állította ki a szekér mellé, maga intézze el vele a szökés ügyét) és az ennek végrehajtását sürgető 1676. november-decemberi IV. tc, az élésszekerek mellé adott béresek hópénzéről és élelméről rendelkező 1688. május-júniusi IV. tc. és az 1689. januári XIII. tc. (minthogy az 1688. nyári hadjáratban volt béresek sok kárt okoztak az ökrök eladásával, a főtisztek cirkáltassák fel ezeket, és a deputatio szabjon majd ki büntetést). Az 1680-as évek végéről való két törvény az élést késedelmesen szolgáltatók ellen: az 1688. január-februári VIII. tc. (ha valaki késedelmes élésszolgáltatása miatt mások károsodnak, a kárt a késedelmeskedő térítse meg) és az ezt megerősítő az év márciusi III. tc. Elésügyi visszaélések ügyében rendel el vizsgálatot vagy szab ki büntetést egy sor törvény a tizenöt éves háború korából: az 1596. november-decemberi XVI. tc. (a tábor után való élésvitelt pénzért elengedő vagy az élést „magok számára házokhoz vitető" ispánok 200, az alispánok és szolgabírák 100 giráig dúlandók), az 1598. januári X-XI. tc (a váradgyai portuson az élés dolgában lett tékozlás ügyében minden törvényhatóságban tartsanak vizsgálatot, és a portusi perceptorok meg a kárért szintén felelős lippai harmincados a következő országgyűlés alatt a fejedelmi tábla elé állítandók); és az ítélethozatalt elnapoló 1598. márciusi XIII. tc. meg az 1599. márciusi XXIX. tc, amely még mindig ebben az ügyben sürgeti a vizsgálatok elvégzését és a legközelebbi országgyűlés alatt a fejedelmi tábla elé vitelét. A későbbi időszakból már egyetlen ilyen törvényünk van, az 1661. október-novemberi XVIII. tc. (minthogy a hadak kalauzai panaszok szerint több élést szedtek fel a szükségesnél, a saját hasznukra fordították azt, vizsgálat tartandó ellenük). Számvételt az élésről ritkán írnak elő a törvények: az 1543. novemberi V. tc. (a török élés beszedői adjanak számot), az 1601. január-februári XXXI. tc. (a generális vétessen számot az élés perceptorain, adassa meg