Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

szükséghez képest"; 1667. áprilisi XVII. tc.: minthogy Cseh birtokosai nem tudnak ott elégséges őrséget tartani, azt is az országnak a végvári őrségek számára rendelt adójából kell fizetni). A végvári őrségek feletti rendelkezés csak az Apafi-korban törvényhozás tárgya; addig nem fér szó ennek felségjogvoltához. Csak az 1671. őszi rendi mozgalom idején iktatják törvénybe (1671. november-decemberi XXVI. tc.), hogy a rendek által fizetett végvári őrségek a rendeknek erős hittel kötelesek - arra azonban, hogy a végvárak főtisztjei mennyire feleltek tetteikért az országgyűlés előtt, Teleki Mihály 1672. szeptemberi kiindulása és a rendek az év októberében az ügyben szenvedett teljes veresége a példa. A Rákóczi-Kemény-párt 1675 nyarának elején, Béldi egyeduralmának a rendek felzúdulására támaszkodva történő megtörésekor azt is belevétette a Béldi-ellenes, híres törvénybe (az 1675. május-júniusi XVIII. tc.-be), hogy (többek között) a végbeli tisztek is csak a fejedelemtől és tanácsától (elsősorban magától a fejedelemtől) függjenek. A határvédelem többi kérdései már kevesebbet foglalkoztatták a rendeket, mint a végvárakéi, amelyeken lényegében a határvédelem fő terhe nyugodott. Az első ilyen törvény az 1549. decemberi XXI. tc: a 25 éve nem járt utak és ösvények elzárandók; minden natióból három biztos választandó a havasok megvizsgálására és e munka elvégzésére. Ezt a kérdést rendezi előbb az 1557. júniusi törvény (azokra vár méltó büntetés, akik az uralkodók rendelkezése ellenére elmulasztották az utak bevágatását, majd az 1619. májusi V. tc. is, bevágatva a havasokon átvezető utakat (a kereskedelmi forgalom néhány fő átkelőhelye kivételével). Ezt erősíti meg az 1635. május-júniusi VII. tc, újra bevágatva az akkor lezárt utakat, és örök tilalmat mondva ki rájuk. A legközelebbi ilyen törvény az 1661. április-májusi X. tc: a fejedelem vigyáztasson a határokra (a birtokosok jogainak sérelme nélkül). A tilalmas utak bevágatását mondja ki újra az 1665. májusi XXIX. tc. is. 1667 elején pedig (január-februári IV. tc), a hódoltság viszonyainak egyre bizonytalanabbá válása miatt, a Várad és az Északi Partium felé vezető utakat kell eltiltani (néhány fő útvonalat hagyva meg). Ez az országgyűlés cikkelyezi be a fejedelem és tanácsa azon intézkedését, amellyel Naláczi István udvarmestert és Hedri Benedeket küldte a Zarándban állomásozó német őrség élésügyeinek rendezésére (XIV. tc). Szintén a török veszély elleni védekezést szolgálja az 1668. január-februári V. tc: a falusbíró, illetve a lakosság haladéktalanul jelentse a hódoltsági törökjárást a legközelebbi végház tisztjeinek.