Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

Eleve kisebb a skálája a hadügyi törvények másik csoportjának a várak erődítésére és fenntartására hozott-tc.-ek.nck. Ezek egy része nem különíthető el az adóügyi törvények egy csoportjától - attól ti., amely a végvárak építésére általában vagy (gyakrabban) egyes végvárak erődítésére határoz adót. Ezek részletes ismertetése szükségtelen is. A végvárak ügyével általában foglalkozik (az említetteken kívül) az 1561. áprilisi törvény (a magyarországi végházak az ottani adóból erődítendők); az 1626. május-júniusi XXIII. tc. (Kézdivásárhely, Illyefalva, Torja, Sepsiszentgyörgy se mentesek a külföldre vezető utak mentén építendő várak építési költségeitől). Az egyes várak közül Várad, a nyugati-északnyugati végvárrendszer fő bástyája szerepel a legtöbbet a törvényekben - az építésére adó megszavazását kimondókon túl az 1573. januári IV. tc. (adó megszavazása mellett a szászok utasítása kőművesek, téglavetők kiállítására, a magyarországiaké kőhordásra - a tanácsurak birtokai sem mentesek ez alól - a szegénynép kímélésével, a munka gondos rendtartás szerinti vitelével); az 1574. januári II. tc. (adónak és kézművesek kiállításának elvállalásán túl a fejedelem felkérése az építés „jó módon" véghezvitelére); az az év decemberi VIII. tc. (a váradi palánkba minden ott lakó nemes és szolgáló ember, akinek ott háza van, 2-2 szál palánkot építsen; a megyebeli nemesség két kapunként egy szálat, a maradékot a város készíttesse el); az 1575. decemberi V. tc. (a fejedelem a rendek költségén szorgalmasan építtesse a várat, a tanácsurak, sőt ő maga jószágai se maradjanak ki e teher viseléséből); az 1576. októberi V. tc. (az adó megszavazása mellett kéri: a fejedelem valóban erre fordítsa e pénzt, mert a rendek tudomása szerint „igen kevés kőből való épület volt rajta"); az 1612. májusi XIV. tc. (a fejedelem ígéretet tesz a tanácsurak közül biztosok kiküldésére Várad - és vele Lippa, Jenő- állapotát szemrevételezni); az 1615. májusi V. tc. (a fejedelem évente Várad építésére fordítja az ottani borkocsmárlás négyhavi jövedelmét - a város kiváltságainak sérelme nélkül) vonatkozik rá. Az I. Rákóczi György halála utáni rendi visszaütés termékének számító 1649. január-márciusi XIX. tc-ben a fejedelem ígéretet tesz arra, hogy a következő országgyűlésen tárgy altatja a váradi vár árkának ásatása miatt elrontott házakért való kártérítés ügyét. Már a Váradot fenyegetővégveszély árnyékában jön létre az 1659. május-júniusi XVI. tc. (a vár építésérc Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok és Máramaros megye 2 naponként egy-egy szekér épületfát hordjon a fiscus közeli erdejéről; deszkákat Beszterce vidékéről a Szamoson úsztassanak Zsibóig vagy Szamosudvarhelyig, s onnan szekerezzék Váradra, a téglavetőkről a fejedelem gondoskodjék) és a XXII. tc. (akik a váradi vár pénzét, borát,