Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

utasítja Keresztes- és Kenyérmezőre füvelésre a mezei hadakat. Egyedi kérdést szabályoz az 1682. február-márciusi XIV. tc. (a Désen kvártélyozó katonák lovainak Belső-Szolnok megye főtisztje és a szamosújvári főkapitány jelöljön ki füvelőhelyet, és a kapitány limitálja lovaik számát is). A fejedelem udvari hadainak, várőrségeinek ügyével, érthető módon, kevés törvény foglalkozik. Az előbbiekben más vonatkozásokban (hadak fegyelme, kvártély stb.) már említetteken kívül az alábbiakról számolunk be: az 1557. novemberi törvény (Izabella is küldje a hadba udvari lovasait és gyalogjait, akiket nélkülözhet); a Báthory Gábor uralma elejéről való két törvény, az 1608. március-áprilisi II. tc. (az udvari hadak létszámának - 5-500 lovas és gyalog - egyszerű tudomásulvétele) és az augusztusi III. tc. (ez már azzal határozza meg az az év tavaszi mértékben a hadak létszámát, hogy a fejedelem többet ne tartson maga mellett). Az 1630. és 1649. évi rendi hullámok terméke egy-egy ilyen törvény, helyi sérelmek orvoslása: az 1630. január-februári LXIII. tc. (Aranyosszék ne tartozzék Gyulafehérváron gyalogokat tartani) és az 1649. január-márciusi XXXIV. tc. (a fejedelem a marosszéki gyalogokat mentesíti a Görgény várába való feljárástól). A korszak legvégén találkozunk még egy ilyen törvénnyel (1688. május-júniusi XIII. tc: a fejedelem udvarában szolgáló székely gyalogok két év után felváltandók). Az uralkodónak a táborban való jelenlétét csak az 1557 és 1569 közti időszakban írja elő néhány törvény: az 1557. novemberi (Izabella küldje - testőrséggel - fiát a táborba); az 1558. júniusi (ugyanez - szükség esetén -), az 1559. júniusi (a szükség esetén Keresztesmezőre gyűjtendő táborban János Zsigmond is legyen jelen, ha egészsége engedi, vagy más akadálya nincs a dolognak-ellenkező esetben Izabella állítson főkapitányt a hadak élére). Némileg ideszámít az 1562. novemberi törvény is (ha János Zsigmond személyesen száll hadba, fejenkénti felkelést kell elrendelni - a székelyek közt is). Viszonylag kisszámú törvény tanúskodik a rendek olyan kísérleteiről, hogy érdemben szóljanak bele háború és béke kérdésébe, maguknak biztosítsák a sereg feletti felügyeletet. Arról egyetlen ízben van szó a törvényekben, hogy a rendek határoznak el hadjáratot (1559. júniusi törvény). Még olyan törvény is csak kettő jön létre, mindegyik a rendi fellendülés esetén, amely eltiltja a támadó hadjáratokat: az 1630. január-februári II. tc. és az 1671. november-decemberi XIX. tc. (számítsuk még ide a fejedelmi conditiók ilyen rendelkezéseit). Arra pedig csak 1593-1594ben történik kísérlet, hogy a rendek irányítása alatt álló hadsereget hozzanak létre. A rendi pénztárról már szólottunk az adóügyi törvények elemzésénél. Ebből a pénzből kellett fenntartani az 1594. februári V-VI.