Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

zetésképtclenek vagy adómegtagadók elleni eljárás módját. Az 1662. márciusi XIX. tc. is úgy intézkedik, hogy az adót nem fizetők jószágait a tisztek foglalják le, és annak adják, aki leteszi a pénzt. Az 1663. február-márciusi II. tc. is az 1660. évi rendelkezések variálása: aki nem fizeti be az adót, annak birtokát a helyette a pénzt letevő elfoglalhatja, és az 1660-as törvényben foglalt ideig bírhatja (akkor kiváltható). Ha nincs, aki letegye a pénzt, végrehajtást lehet elrendelni, vagy a személyt elfogatni. Némi változtatással ugyanezt találjuk az 1664. január-februári XXXII. tc.-ben is (ott a végrehajtásra vagy elfogatásra vonatkozó kiegészítés helyett azzal, hogy attól, aki ily birtokot a pénz megfizetése nélkül visszafoglal, újra elveendő a birtok, és visszaadandó a pénz letevőjének). A továbbiakban már ritkábbak az ilyen törvények, és különleges eseteket szabályoznak, mint az 1667. áprilisi II. tc. (az egytalléros adót be nem fizető egyházi nemeseken a törvényhatósági tisztek hajtsák be ezt, és ha vagyonuk kevesebb, elfoghatják, az adó befizetéséig fogva tarthatják őket,); vagy nem magukat az adózókat, hanem a mulasztást elkövető perceptorokat, vagy törvényhatósági tiszteket büntetik (1670. decemberi XXXIII. tc: a végházak fizetésére felvetett adót be nem szolgáltató perceptorokra a határidő lejártával küldjék rá élődésre az őrséget, míg nem fizetnek, ha a tiszteken múlt, azokra). 1683-ban már a növekvő adóterhek (1682-es török zsarolás, rendkívüli adó az 1683-as táborozásra) hatására kell törvényt hozni a nem fizetők ellen (februári IV. tc); mindenesetre szelídebbet az 1660. évinél: a határidőre nem fizetőt előbb admoneálják, és ha az újabb terminusra sem fizet, kétszeresen hajtsák be rajta; ha nincs honnan, a birtok urát intsék meg, és ha az sem teszi le, más jószágán hajtsák fel, vagy a birtokot adják el egy évre az adó összegén. A helyzet azonban a császári megszállás éveiben válik egészen súlyossá. Az első törvényt egy helyi baj kapcsán kell hozni: Kővárvidéken egész falvak menekülnek el az adó elől (nemesek, puskások, szabadosok is). Erre mondja ki az 1688. márciusi V. tc, hogy a jobbágyaikat maguk elszöktető birtokosok a gyűlés vége utáni tizenötödik napra vigyék vissza, különben rajtuk veszik meg az adót; az uruk tudta nélkül elszökött jobbágyokat és a nemeseket, puskásokat, szabadosokat senki se fogadja be, különben az fizeti adójukat. 1689 januárjában azonban újra törvényt kell hozni a kővárvidéki birtokosok ellen (XII. tc): aki nem teszi le az 1688-1689. évi adót, azt törvényes büntetés érje. Már általános jellegű az 1689. július-augusztusi IX. tc. (az adót be nem fizető földesurak az adó kétszeresét fizessék, vagy birtokukat adják három évre zálogba az adó kétszeres értékében; a jelen kivetést nem fizető jobbágy elfogandó, és ha ő vagy ura nem teszi le a