Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

adójának csökkentéséről. Helyi adókedvezményeket ad az 1678. októberi XLII. tc. (Torockón és Szokolyon), az 1679. május-júniusi XX. tc. (Medgyesnek, tekintettel a még Ali pasa idején kifizetettekre) és a XXV. tc. (egyes helységek adójának pusztásodás miatti elengedése), az 1680. májusi XV. tc. (Lőrincrévén), XVI. tc. (Gyulafehérvári professzor igeni telkén), XVII. tc. (Esztánán), XXIII. tc. (Décsén). A korszak utolsó éveiben valósággal áradnak az adókedvezmények, már a császári hadak tartására rendelt adók rettenetes nyomásának tartására (1687. február-márciusi VII. és X. tc, az év július-augusztusi VI-VIIL, XIII.; 1688. május-júniusi VII. tc: helyi adókedvezmények becikkelyezései; 1688. szeptember-októberi II. tc: az 1657 óta nemeseknek adományozott fiscalis fundusokról a nemes ne adózzék). Külön kell említenünk az égettek mentességére hozott törvényeket. Ez a mentesség már a korszak elején is bevett dolog, mégis számos ízben kell törvénybe iktatni (az előzőkben más mentességekkel együtt szereplésük kapcsán említetteken kívül az 1560. márciusi és novemberi törvényben, az 1595. április-májusi XXVIII., az 1599. novemberi II., az 1600. október-novemberi V, az 1607. júniusi XLII., az 1630. január-februári LXVII., az 1633. április-májusi XXXVIII., az 1634. május-júniusi XX. tc-ben). Az adóalap kérdésének egy további nagyobb szektora a különleges jogi helyzetű területek, helységek, társadalmi rétegek adózása. A kérdéscsoport egészére nézve meg kell jegyeznünk, hogy számos vonatkozásban már a mentességek, illetve megvonásuk ismertetésénél foglalkoznunk kellett velük. Ami a különleges helyzetű területek adózását illeti, a következő törvények sorolhatók ide: az 1595. április-májusi XXIX. tc. (a Bihar megyei hódolt falvak fél adót fizessenek); az 1596. áprilisi IV. (ez megismétli a hódolt falvak adókedvezményéről szóló rendelkezést - általános érvénnyel -, és amellett az akkor kivetett adó fizetésére kötelez bizonyos, korábban feltehetően mentes területeket és helységeket); az 1629. áprilisi V. tc. idevágó rendelkezése (a fejedelmi uradalmakban is idejében szedjék fel az adót) és az 1663. február-márciusi IV. tc. (az ország akkori szorult helyzetében a fiscalis birtokok is adó alá vetendők). Bővebb az egyes különleges helyzetű rétegek adózására vonatkozó anyag. Ilyen intézkedés az 1599. novemberi III. tc-nek a rácokra és az idegen kereskedőkre vonatkozó rendelkezése: az országban házzal bíró rácok 1 Frt-ot adjanak az akkor kivetett adóba, a házzal nem bírók mentesek; a görögök és más idegen kereskedők „ki-ki az ő marhájának és kereskedésének mivolta szerént fizessenek". A rácokról Mihai Viteazul