Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

tekintvén") kétévi mentességet. Bethlen Gábor további éveiben egyetlen tc. szól adómentességről: egy bihari falu kap 1622-ben (májusi XVI. tc.) háromévi mentességet („elpusztult és elraboltatott" állapotára való tekintettel). Még az 1630. január-februári országgyűlés is csak a partiumi hódolt falvaknak adja meg a féladófizetés kedvezményét (XXXV. tc), I. Rákóczi György uralma egyetlen ilyen törvényt produkál, az 1635. május-júniusi XLVII. tc.-et (Máramaros megye ne az új rovás, hanem a régi kapuszám szerint adózzék), míg II. Rákóczi György békés éveié is egyet (1650. márciusi VII. tc: Lúgos az évi adóját elengedik). Sűrűbbé válnak a mentesítésekkel kapcsolatos törvények a második nagy uralmi válság idején, és azok maradnak az Apafi-korban is. Előbb, az 1659. május-júniusi országgyűlésen, Rhédei Ferenc kapja meg, fejedelemsége alatt saját vagyonából tett országos kiadásai megtérítéséül, birtokai adóját az összeg letörlesztéséig (VII. tc), aztán (1659. szeptember-októberi X. tc.) a tatár rabok jószágait mentesítik a rendkívüli adóktól (a kapuszám szerinti rendes adótól nem). Az 1661. április-májusi gyűlés a felprédált helységek limitatiójára küld ki biztosokat (XIII. tc). A terhek azonban akkorák, hogy az 1663. február-márciusi gyűlésnek már arról kell intézkednie, a fejedelem senkinek se engedhesse el a rá kivetett adót. 1665 májusában azonban újra törvényt kell hozni a magánszemélyek által kieszközölt adómentességek érvénytelenítésére (XVI. tc), ugyanakkor pedig adókedvezményt kell adni Medgyesszéknek (más szász székek és vidékek rovására (XXVII. tc), EszakErdély bizonyos területeinek (XXXIV. tc: a Szamos és Sajó mentén elpusztult falvak az 1664. novemberi felvetés előtti adóktól mentesüljenek). Pár évre rá viszont már tc-el mentesítik a kancellár Bethlen János két rótt emberét (1669. január-márciusi XXXIII. tc). 1670 decemberében Máramaros, Medgyesszék és Besztercevidék kap kedvezményt (XXIX. tc), a kettős, török-német prédálásnak kitett Szilágycseh háromévi adómentességet (XL. tc), 1673 végén Medgyesszék és Beszterccvidék kap (viszonylag jelentős) adókedvezményt (1673. november-decemberi XVII. tc); az 1675. november-decemberi országgyűlésen a lugosi-karánsebesi bánságból kijött és mások háta mögött lakó residentiátlan nemesek (XIX. tc: 1 talléros adójukat három évre elengedik). Ekkorra már új gondok jelentkeznek: az addig is kettős veszélynek kitett Partiumot még a bujdosók ott kvártélyozása és ennek következményei is nyomják, úgyhogy az 1676. november-decemberi országgyűlésnek (XVI. tc-ével) a kolozsvári és somlyai főkapitányt kell felhatalmaznia arra: intézkedjenek a romlásra jutott partiumi falvak