Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
III. A kormányzatot illető törvények
Az adóalap ügyében hozott törvények legnagyobb csoportját a mentességekről alkotottak jelentik. A legelső' ilyen az 1556. novemberi-decemberi: a királynő'cenzus- vagy taxamentességet csak károsultaknak, egeiteknek adhat (időlegesen). Egy egész réteg mentességét nyilvánítja ki az 1558. márciusi törvény: a székely zsellérek (ha nem szabad székelyek földjét művelik) adómentesek. Az 1559. júniusi törvény az égetteket vagy hadjárat során felprédáltakat mentesíti az akkor kivetett adó alól (az 1556-os törvény szellemében). Az 1563. júniusi törvény részben mentességek megszüntetéséről intézkedik (az uralkodó vesse adó alá Fogarasföldét, Törcsvár tartozékait, Szelistyeszéket és más mentes területeket), részben viszont mentességet kér az elszegényedett adózóknak. Itt a kérdés három évtizedre eltűnik az országgyűlés látóköréből, hogy aztán az 1590-es évektől kezdve ismét sűrűbbek legyenek az ilyen rendelkezések. Az 1594. novemberi IV. tc. a jobbágynépnek akkor hadba vonultatott Vio-ét (az ún. „tizednépet") mentesíti hadban léte alatt a közben felvetett adók fizetésétől. Több törvényt is hoz mentességek tárgyában az 1595. április-májusi gyűlés: a X-XI. tc. Kászonszéket és egyes más székelyföldi helységeket kötelezi a hadak tartásába való adó fizetésére (azzal az indokolással, hogy ezek török adót korábban is fizettek, csak a hadak tartására nem - most azonban a török adó megy az utóbbi célra). Két törvény is foglalkozik 1598-ban az akkor már Erdélyben is birtokos Mihai Viteazul jószágainak adózásával: a januári VII. tc. az ő jószágain is felvéteti a hadak tartására korábban kivetett adót (amelyet tisztjei, a fejedelemtől nyert mentességre hivatkozva, nem akartak beszolgáltatni); a márciusi V. tc. viszont elengedi a birtokok hadiadó-restantiáját, és a továbbiakra is mentesíti őket (Mihai „hozzánk és hazánkhoz való jó akaratjáért") az ily adó fizetése alól. Az 1599. márciusi XXVII. tc. a náprágyi püspök és Bocskai birtokainak (liber baronatus címén igényelt) adómentességét törli el (diplomáciai küldetésükből visszatérésük utánra); az az év júniusi I. tc-el kivetett adó alól pedig csak azok mentesek, „az kiknek az urak erszényekből fizetnek". Régi (részben törvényekben is szereplő) mentességeket erősít meg az új elv szerint adóztató 1608. szeptemberi III. tc: a falusbírák, szabadosok, molnárok, udvari szolgák, szegény özvegyek, nőtlen legények mentesek a rovástól. Az 1609. októberi XVIII. tc. a volt fcjedelemjelölt, Homonnai Bálint jószágainak adómentességét szünteti meg. Külsőleg ellentétes jellegű mozgások termékei, valójában Báthory Gábor uralma terhes örökségének eltakarítására szolgálnak az 1614. február-márciusi gyűlés e tárgyú törvényei: a XXII. tc. a Báthory Gábortól nyert birtokmentességeket törli el, a XLII. tc. Szebennek ad („romlott állapotját