Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

házról (csak az egyházi rendek helyzetéről hozzák a már ismertetett törvényeket). Az 1642. február-márciusi országgyűlésen találkozunk újra a kérdéssel (V. tc.: a román püspök, tiszte vesztének terhe alatt, ne tegyen papokat tudatlan jobbágyokból; ha eddig ilyeneket azzá tett, fossza meg őket ettől, és juttassa vissza földesurak kezéhez). A román egyházkormányzatot illeti az 1647. március-áprilisi V. tc. (román papok, egyházi személyek ne vegyenek oly bírságot, amelynek behajtására világi tisztek illetékesek, és ne lássanak el oly pereket, amelyek nem az ő törvényszéküket illeti), és az 1655. februári XIV. tc. (ha a román püspök bíráskodásban túllépi hatáskörét, a sértett fél a sedrián vagy a fejedelmi táblán indíthat keresetet ellene, a sedriáról szükség esetén a táblára van lehetősége fellebbezni). A román egyház belső életébe nyúl bele végül az 1665. májusi I. tc, amely vizsgálatot s annak nyomán büntetést rendel el a kiátkozás jogával visszaélő román esperesek és papok ellen. Egyetlen törvény, az 1616. szeptember-októberi XXXVI. tc. foglalkozik egyházi személyek védelmével (egyházi személyek - az iskolamesterek, deákok - megtámadásáért 200 Frt büntetés jár - ha azonban ők követik el ezt máson, őket is ez sújtsa). Az egyházi bíráskodást általában szabályozza az 1678. októberi IV. tc. (ez a törvényhatósági sedriákhoz hasonló mértékben rendel el spirituálé forumokat tartani a bevett vallásfelekezeteknek). Altalános egyházkormányzatielvet'mond ki (és egyben a vallásszabadságét is) az 1568. januári törvény: minden helység olyan prédikátort tartson, amilyen tetszik neki. E kérdéskörbe tartozik még az 1614. február-márciusi III. tc (a recepta religiók püspökei, seniorai gyakorta tegyenek visitatiókat) és az 1630. január-februári XLV. tc. (minden felekezetben évi egy egyházvisitatiót tartsanak; a hívei által nem akceptált papot a seniorok se kényszeríthessék rájuk; vasárnap is legyen szabad esketni, keresztelni). Ugyancsak általános egyházi'bíráskodásttehet'tartalmaz az 1571. januári törvény: ha egy pap bűncselekményt követ el, superintendense ítélje meg, megfoszthatja funkcióitól, és utána űzzék ki az országból. Valamennyi felekezetet érintették azok a rendszabályok, amelyek az ünnepek megszentelesét írták elő, erkölcsös életet követeltek stb.: az 1619. májusi I. tc. (istentiszteletek szorgos látogatása, ünnepek megtartása), az 1639. májusi XXI. tc. (bírság határozása a vasárnap meg nem szentelőire), a már a lengyelországi háborúval kapcsolatban vett vészterhes hírek hatására hozott 1657. júniusi törvények (I. tc: az év június 15-étől július 13-áig vasárnaponként kétszeri prédikációhallgatás, kétszeri könyörgés, böjt, a szitkozódás, zenélés, borárulás tilalma; II—III. tc. alapján az I. tc. rendelkezései ellen vétők bírságot fizessenek, illetve a pa-