Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

rasztemberekct kézi kalodával büntessék). Az 1659. február-márciusi gyűlésen Barcsai újabb törvény hozatalát sürgeti a vasárnap megszenteléséről; a rendek csak az erre vonatkozó korábbi törvényeket eró'sítik meg (I. tc.). Az Apafi-korszak aztán sűrűn termel ilyen törvényeket, különösen az első években (nem annyira a fejedelem valóban meglevő vallásos buzgalmának hatására, hanem az ország kétségbeejtő helyzetére vélt orvoslásként). Az 1664. novemberi gyűlés két ilyen tc-et mutathat fel (VI. tc: az ünnepek megszentelése, vasárnapi utazás, vásározás kérdésében az Approbatae Constitutiones megfelelő rendelkezései szerint kell eljárni; és a IX. tc: az istentiszteletet háromszor elmulasztó jobbágy kézi kalodába zárandó). Az 1665. szeptemberi VI. tc. egyenesen halálbüntetést mond ki a vasárnap meg nem tartóira (24 éven aluliakra csak megverctést). 1667 január-februárjában már higgadtabbak a rendek; 6 Frt bírságot szabnak ki a sátoros ünnepeken és a vasárnapi dologtevőkre (VII. tc). 1670 decemberében ismét az Approbataeban rendelt büntetést szabják ki az ünnepek és vasárnapok meg nem szentelőire (XXXVIII. tc). Az 1675. november-decemberi országgyűlés mintegy a pártküzdelmek elvadulása elleni gyógyszerül erősíti meg (I. tc-ével) az ünnepek megszentclését előíró tc-et, és rendeli mindennapi dologtétel előtt könyörgésre a népet. 1676 végén és 1680 tavaszán felújítják az ünnepek megszenteléséről, templomlátogatásról írt törvényeket (1676. november-decemberi XIX. és 1680. májusi I. tc). Ehhez a témakörhöz kapcsolódik (eléggé szorosan, nemegyszer közös tc. rendelkezik mindkét kérdésről) a káromkodás, szitkozódás ellen hozott törvényeké. Az első ilyen 1587 októberéből való(V. tc): ez a törvényhatóságok hatáskörébe utalja a szitkozódás eltiltásáról és büntetéséről a statútum alkotását. 1619 májusában az ünnepek megtartásáról szóló tc. árnyékában a káromkodás ellen is törvény születik (II. tc), a „lélekkel való éktelen szitkozódás"-ért a nemes bírságot fizessen, a nem nemes kalodába kerüljön, vagy váltsa meg ettől magát. A fentebb említett 1659. február-márciusi I. tc-nek is vannak ilyen vonatkozásai: a szitkozódok ellen csak megerősíti a korábbi törvényeket, „az nem régen kezdetett káromló szitkozódások" ellen azonban perjogi előírásokat is tartalmaz, és halálbüntetést is lehetőnek tart. Az 1665. szeptemberi VI. tc. az isten neve káromlóira is megkövezést ír elő (a vasárnaprontókkal együtt; 24 éven aluliakra ez esetben is csak veretest). Az 1676. november-decemberi XIX. tc a káromkodók elleni törvényeket is megerősíti. Helyi ügyben, a tordai istenkáromlók ellen rendelkezik az 1678. júniusi VII. tc. (a katonák a fejedelem ítélete alá kerüljenek, a polgári személyek ellen a város hadnagya indítson pert, és a megyei sedriára lehessen fellebbezni az ügyben). A további években még kétszer erő-