Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

A többi felekezetek ügyeivel már aránytalanul kevesebbszer találkozunk. Az evangélikusokéval (külön a felekezetek helyzetét általában rendezőkön kívül) egyáltalán nem; a szász önkormányzat és evangélikusság határai (kivételektől eltekintve) egybeesnek Erdélyben, és ez mintegy jogvédelmet is biztosít az erdélyi evangélikus egyháznak külső behatások ellen (legfeljebb olyan anyagi természetűek érik, mint a királyföldi papi tizedekét érintő ismertetett intézkedések). Az unitáriusok helyzetével is kevés törvény foglalkozik: az unitárizmust tilalmazó 1558. március-áprilisi törvényen kívül 1576-1577-es törvények: az 1576. januári törvény (superintendensük Dávid Ferenc legyen, helyette szükség esetén mást választhassanak; az unitarizmusban újítás tilos), az 1576. májusi VIII. tc. (engedélyezi Dávid Ferencnek Kolozsvárott vagy Tordán zsinat tartását a saját hitért való papoknak, de eltiltja nekik reformátusok unitarizmusra kényszerítését) és a reformátusokkal szembeni jogállásukat újra szabályozó 1577. októberi VI. tc. (Thorday András református superintendens mindenütt vizitálhat az országban, zsinatot tarthat, a más felekezethez tartozó papokat is térítheti, csak ne erőszakkal tegye; Dávid Ferenc viszont csak Kolozsvárott és Tordán tarthat zsinatot, és más hitű egyházi személyek felett semmiféle jurisdictiója ne legyen). Az anabaptisták helyzetét egyetlen tc. szabályozza: a fejedelemtől nyert kiváltságukat szabad vallásgyakorlatuk tekintetében is megerősítő 1622. májusi XXIII. tc. Bővebben szabályoztatik az erdélyi göröghitűek (elsősorban a románok) helyzete, nem utolsósorban a köztük való reformados kísérletek kapcsán. A katolikus papokat kiűző 1566. november-decemberi XVII. tc. egyúttal a románok közti reformációt is mintegy kötelezővé teszi, egyben hitvitát tűzve ki a román reformáltak püspöke és az óhitűek közt (a „meg értett igazságnak helyt nem adó" püspököt, papokat, szerzeteseket kiűzéssel fenyegetve és előre is a reformáltak super-intendensével szembeni engedelmességre intve mindenkit). A román reformáció erősítésére szolgált az 1568. januári törvény is: minthogy sokan nem engedelmeskednek a reformált püspöknek, és az óhitű papokra hallgatnak, a korábbi végzés végrehajtandó, és az ellenállók megbüntetendők. 1569 februárjában megerősítik ezt a két törvényt. 1577 áprilisában pedig (az V. tc-el) a püspökválasztó jogot is biztosítják a reformált románoknak (első superintendensük még János Zsigmond kinevezettje volt). A román püspökön kívül a rác papokra is vonatkozik az 1593. áprilisi VIII. tc rendelkezése: ezek a törvények szerint tartsák meg a visitatiókat, az ispánok hatáskörébe ne avatkozzanak. Innen azután az 1640-es évekig hallgatnak a törvények az erdélyi román egy-