Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Hermann Zsuzsanna: Keseregjenek vétkük büntetésén. ítélet Vorösvárról és végzés Rákoson

ő nevét viseli, de ha újra férjhez megy, 3 000 aranyforint ellenében adja át a püspöknek és rokonainak.

10 Ellerbach János Özvegye, Kanizsai Katalin igen hamar, már 1500-ban új házasságot kötött. Második férje Stubenberg Boldizsár lett,

11 s a házaspár Vörösvár tulajdonosaként igen keményen utasította vissza az Erdődiek jogigényét, az alábbi ítéletlevél tanúsága szerint. Az 1504. évi ítéletlevél A Stubenberg Boldizsár és felesége ügyével foglalkozó ítéletlevél egyike volt a legkorábbi ítéletleveleknek, amelyeket főnöke, Szentgyörgyi Péter országbíró és erdélyi vajda nevében Werbőczi István országbírói ítélőmester „olvasott, nyújtott be és adott ki az ülésen" (lecta, presentata et extradata in sede), vagyis valójában ő szerkesztett és írt meg. Jóllehet az Erdődiekről szó sem esett benne, ő ezzel járult hozzá kapcsolatuk „meggyökerezéséhez". Az 1504. március 11-én Budán kiadott ítéletlevelet Szentgyörgyi Péter a vasvári káptalanhoz címezte. Mint bevezetőjéből megtudjuk, tőle kért korábban jelentést a Vorösvár mezőváros és kastély ügyében előzőleg hozott ítélete végrehajtásáról annak 32. napjára. Ezt a jelentést mutatta be halasztások után végül „a jelen Invocavit vasárnapjának bíráskodási időszakában, amikorra a király az országlakók összes rövid folyamatú pereit általánosan elhalasztotta" Patyi (Path-i, Paggh-i) György diák

12 a maga és a többi felperes: Unyani (Wnyan-i) Sáfár (Saphar) Lénárd, valamint Monyorokeréki Szabó (Zabo) Antal és felesége, János diák leánya: Borbála, Konthossol Lőrinc és Jakab fia: Orbán, Porkoláb Lénárd, Sthyx András leánya: Orsolya és Gyárfás János leánya: Krisztina asszonyok nevében. A vasvári káptalan 1503. január 19-én kelt jelentése a következőkről értesítette az országbírót: Amikor annak embere (homo vestre magnificentie) és a káptalan kiküldötte, Vencel éneklőkanonok Vorösvár mezőváros és kastély szomszédainak jelenlétében végre akarta hajtani az említett felperesek javára hozott ítéletet, a vörösvári várnagy, Sthyxsthayner (Sthyxresthayner) János — urainak, nagyságos Stubenberg (Sthwmberg-i, Sthomberg-i) Boldizsárnak és feleségének, nagyságos Monyorokeréki Ellerbach János özvegyének, Katalinnak különleges parancsára — cinkosaival és familiárisaival fegyveresen rájuk rontott, az országbíró ítéletlevelét előbb meg akarta etetni Vencel kanonokkal, majd kitépte a kezéből, markában összegyűrte, a földre dobta, és a szennybe taposta, azt hamisnak mondva, kiállítóját hamisítónak nevezve. Ezután cinkosaival együtt hajánál megragadta és leteperte, torkára, mellére állva rugdosta a küldöttet. A 10 DL 101229. Az 1496. márc. 30-án kelt oklevelet már két hét múltával jóváhagyta, majd Ellerbach János halála után 1500. jan. 12-én újból megerősítette a király (Erdődy cs. vépi lt. 1-37-DF 262103, DL 101273.) A szerződést 16. századi másolata alapján (DL 20400) részletesen ismertette Reiszig Ede: A Monyorokeréki Elderbach (Ellerbach)-család. Turul 54.1940. 34. 11

A vasvári káptalan 1500. november 2-án kelt oklevelében Tamás érsek és testvérei Ellerbach János özvegyét, Stubenberg Boldizsár feleségét, Kanizsai Katalint tiltották el Vörösvár elidegenítésétől: Erdődy cs. vépi lt. 1-38. (DF 262104). 12 0 volt az Erdődiek ügyvédje az 1500. november 2-i eltiltó oklevelükben.