Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Hermann Zsuzsanna: Keseregjenek vétkük büntetésén. ítélet Vorösvárról és végzés Rákoson

Hermann Zsuzsanna KESEREGJENEK VÉTKÜK BÜNTETÉSÉN ítélet Vörösvárról és végzés Rákoson Egy „rég meggyökerezett" kapcsolat Erdődi Bakócz Tamás bíboros, esztergomi érsek 1521 júniusában hunyt el, két hónappal az előtt, hogy a török szultán serege elfoglalta Nándorfehérvárt, utat vágva magának a kerek öt esztendő múltával a mohácsi csatamezőn kivívott győzelméhez. Az érsek nagy buzgalommal szerzett birtokainak java részét, élükön a Vas megyei Monyorókerék várral (ma Eberau Burgenlandban) Péter nevű unokaöccse örökölte, így rendelkezett az érsek a királyi engedély alapján 1517-ben Werbőczi István személynök előtt készített végrendeletében.

1 Ténylegesen és papíron megszerzett birtokait, teszem hozzá az alábbiak bevezetéseként. Nem sokkal később, talán a következő évben állíthatta ki a vasvári káptalan a hiányosan — dátuma nélkül — fennmaradt oklevelét a már a bárók közé sorolt Monyorókeréki Erdődi Péter

2 és a báróságtól még igen távol álló Werbőczi István kölcsönös örökösödési szerződéséről.

3 A rangbéli különbséget a mindkettőjükre kiterjesztett „nagyságos" cím (magnifici) hidalta át, az esély egyenlőségét az látszott biztosítani, hogy mindketten a saját és egyetlen fiuk — az ifjabb Erdődi Péter, illetve Werbőczi Imre — nevében hagyományozták örökös nélkül történő haláluk esetén a túlélőre s annak mindkét nemű utódaira felsorolt birtokaikat, az örökül hagyható birtokoknak igencsak eltérő nagyságát pedig 1

A Werbőczi „lecta"-jával ellátott végrendelet: Esztergomi kápt. mit. 10-7-7. (DF 238528). Szövegét többen is kiadták, újabban magyarra fordítva az egyetemi oktatás számára: Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához. Szerk.: Lederer Emma. I. Bp., 1964. 273-275. 2 Az 1522 márciusa és 1523 áprilisa között készített, a bandérium tartására kötelezett bárókat és a közülük 1498 óta elhunytakat felsoroló listán Erdődi Péter neve az élők sorában utolsóként kapott helyet. Kovachich Martinus Georgius: Supplementum ad Vestigia comitiorum. 2. 326-328. 3 A vasvári káptalannak sajátos módon a jászói konvent országos levéltárában fennmaradt oklevelét (Fassionales W-l-20 - DF 251136) 1518-as keltezéssel adta ki Horvát István (Verbőtzi István emlékezete. Pesten, 1819. 185-189.) E keltezést Komáromy András korrigálta az egyezség Nándorfehérvár vesztére utaló mondata alapján (Verbőczy István és fia Századok 44. (1910) 200.). Megerősíti az 1521 utáni keltezést mindkettőjüknek az oklevélbe foglalt egyetlen fia, minthogy egy 1521. szeptember 21-én kiállított oklevél Erdődi Péternek Péteren kívül György nevű fiát is említette (Sennyey cs. lt. 12-6 - DF 253293), Werbőczinek pedig 1519-ben négy és még 1521 februárjában is három fia volt (1519: Liber Confraternitatis S. Spiritus de Urbe. Monumenta Vaticana 1/5. 1889. 138., 1521: Horvát I.: i. m. 200. Ez utóbbi Imrét nem, csak másik két fiát említi), de 1522 februárjában már azért kérte leányai fiúsítását, mert a hatéves Imre az egyetlen fia (DL 72197 és Nagykőrös v. lt. 1. - DF 280195).