Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Hermann Zsuzsanna: Keseregjenek vétkük büntetésén. ítélet Vorösvárról és végzés Rákoson

úgy igyekeztek egyensúlyba hozni, hogy egyikük azoknak csak egy részéről, másikuk reménybeli birtokáról is rendelkezett.

4 Királyi megerősítés híján az egyezség tervezet maradt csupán. Különös tervezet, tekintettel arra, hogy az érsek a mindkét fél által jól ismert végrendeletében megtiltotta a birtokok elidegenítését a családtól, a szerződésbe foglalt Somlyó várát pedig Péter örökös nélkül történő halála esetén az esztergomi kápolnára hagyta. Nem túl komolyan vett próbálkozás lehetett, Werbőczié gondolom, egyebek mellett a mindkét nemű örökös hangsúlyozása alapján, minthogy kettőjük közül csak neki voltak leányai. Ami némileg mégis csökkenti az egyezség irrealitását, az annak indoklása. Azért kötötték a szerződést, hogy „utódaikra is kiterjedjen rég meggyökerezett, már különböző jelekkel bizonyított kölcsönös szeretetük". E szokványos szöveg ez esetben korántsem volt merő szóvirág-halmaz, különösen, ha a szeretet szót a prózaibb lekötelezettséggel helyettesítjük. Werbőczit valóban régi és halálig tartó kapcsolat fűzte az Erdődi családhoz, az érsekhez és annak unokaöccseihez, kölcsönösségen alapuló kapcsolat, amelyben ő kimutathatóan kölcsönöket,

5 sejthetően támogatást kapott a pályájához, s viszonzásként azt nyújtotta, amire e pálya módot adott. Örökségek a nyugati határszélen Módot a pálya természetesen arra adott, hogy jogi eszközökkel segítse valamely birtok megszerzését. A Vas megyében, Monyorókerék közelében, ahhoz hasonlóan a Pinka folyó partján épült, hol várként, hol kastélyként, német nevében toronyként megjelölt Vörösvárét és a Várasd megyei Császárvár uradalmáét

6 például. E régi szerzeményeit ugyancsak Péterre hagyta végrendeletében az érsek — az előbbit németből fordítva Verestorony (Weresthoron) néven — de ténylegesen még akkor is csak Werbőczi közreműködésével megerősített tulajdonjogukat tudta átadni. A tulajdonjogot eredetileg örökösödési szerződések biztosították az érsek — illetve akkor még csak püspök — és rokonai számára. A két várról különböző időben és más-más személlyel kötött szerződés rendelkezett, sorsukat mégsem csak a szerződés ténye kapcsolta össze, hanem az is, hogy az örökhagyó halála után egyazon család, az igen tekintélyes stájer Stubenberger (von Stubenberg, 1655-ben Magyarországon honosított águk ürügyén a továbbiakban, 4 Erdődi a Veszprém megyei Somlyó és a Körös megyei Szarvaskő és Monoszló váruradalmakról rendelkezett, Werbőczi néhány birtokrészen kívül mindazon birtokairól — beleértve az 1518-ban szerzett Zólyom megyei Dobronya várat—, amelyekben 1522 elején leányait fiúsíttatta, továbbá az azok között nem szereplő Torda megyei Vécs várról, amelyet 1508-ban halála után átvehető örökségként hagyott rá Szobi Mihály (DL 105532). 5 1514 júliusában két ízben 100-100, 1518-ban 75 forintot vett kölcsön Tamás érsektől: Esztergomi káptalan mit. 21-1-9, 17-1-17, 40-13-5 (DF 236192, 236056, 237192), 1521 februárjában követként a wormsi birodalmi gyűlésre indulva, ezüst csészét és lófelszerelést kölcsönzött tőle {Horvát I.: i. m. 200.). Erdődi Péter még az 1544 végén készített végrendeletében is említést tett 1500 forintról, amellyel a néhai Werbőczi István adósa maradt: Erdődy cs. vépi lt. 2-60 és NRA 567-9. 6 Ma az előbbi régi német nevén Rotenturm Burgenlandban, az utóbbi helye Horvátországban.