Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Zsoldos Attila: Tamás fia Sinka érdemei. (Elhallgatás és manipuláció oklevelek narratioiban)

mély szempontjainak optikáján keresztül. Sinka részvétele az 1291. évi osztrák hadjáratban és az 1297. évi lengyelországi expedícióban mind III. András privi­légiumában (1300), mind a Baksák okleveleiben (1299, 1314, 1317) szerepel, csakhogy míg az előbbi az uralkodónak tett érdemes szolgálat voltukat hangsú­lyozza, az utóbbiak a Sinkát a Baksákhoz kötő kapcsolat szálára fűzik fel az eseményeket. Ami a narratiók manipulatív elemeit illeti, ezek nyomai némiképp elmosó­dottabbak ugyan, de azért így is világosan kivehetők. Az, hogy Baksa nembéli Simon fia György — ellentétben fiainak és unokaöccseinek 1314. és 1317. évi előadásával — 1299-ben jónak látta a hallgatás jótékony homályába burkolni Sinka szerepét a Wytk sárosi várnaggyal kirobbant konfliktusban, nagyon is érthető, hiszen ekkor még III. András ült az Árpádok trónján. Az már inkább szembeszökő, hogy maga a király sem említi az esetet 1300. évi, Sinka számára kiállított adománylevelében. Meglehet persze, András egyszerűen nem tudott arról, hogy valójában Sinka volt az, aki a Baksák érdekében sárosi várnagya ellen harcolt; erre vallana, hogy az ügyről III. András szemszögéből tudósító oklevél egyedül a Baksa nembéli Simon-fiak hűtlenségét emlegeti. Másfelől azonban az sem lehetetlen, hogy III. András tisztában volt ugyan Sinka szere­pével, de 1300-ban már időszerűtlennek tartotta volna az ügy felemlegetését, mert időközben kibékült a Baksákkal: a Sinkának szóló adománylevél július 23. előtt kelt, 56 s áprilisban Simon fia György a király pataki várnagyaként a szabolcsi ispánságot viselte. 57 Ez utóbbi esetben Sinka részvétele a Borsák 1294. évi lázadásának leverésében az első lépés lehetett a III. András, valamint a Baksák — és persze, Sinka — közötti jó viszony helyreállításához vezető úton. A kellemtelen tény elhallgatásánál jóval kifinomultabb formáját alkalmaz­ták a manipulációnak a Baksák 1314. és 1317. évi okleveleikben a Wytk-üggyel kapcsolatban. Annak nyílt hangoztatását, hogy III. András idején a király vár­nagyát — bármi okból is — megsebesítették és fogságba ejtették, a jelek szerint nem tartották kívánatosnak, amiben alighanem igazuk is volt. A királyi hata­lom akaratának ellene szegülő oligarchák I. Károly uralkodásának éveit épp úgy megkeserítették, miként III. Andrásét is, s a Baksák okkal tarthattak attól, hogy Károly sem viseltetik több megértéssel egy királyi tisztségviselő elleni fegyveres fellépésük iránt, mint annak idején az utolsó Árpád. Az 1310-es években még nyoma sincs annak, az Anjou-kor későbbi évtizedeiben kifejlődő, s utóbb általánosan vallott felfogásnak, mely törvénytelennek bélyegezte III. András uralkodását. 58 I. Károly ezen évekből származó oklevelei még az ural­kodó ,jó emlékezetű elődje"-ként és „igen szeretett atyafia"-ként emlegetik Andrást, 59 s ilyenformán felettébb kiszámíthatatlan következményekkel jár­hatott volna, ha a Wytkkel való konfliktusukat a maga teljes valóságában 56 RA 4317. sz. 57 1300. ápr. 9.: HO VIII. 403., vö. még CDH VT/2. 250. 58 Ld. pl. 1368: Középkori oklevelek Vas megyei levéltárakban I. Regeszták a vasvári kápta­lan levéltárának okleveleiről (1130) 1212-1526. Készítette Kóta Péter. Vas Megyei Levéltár, Szom­bathely 1997.146. sz.; 1397: ZsO I. 5068., vö. még Tripartitum II. 14. (17. §) 59 1312: RDES I. 420., CDH VHI/1. 442., RDES I. 441.; 1313: CDH VIII/1. 494., 501., CDH X/7. 762.; 1317: UB III. 93., MES II. 738., AO I. 445., stb.

Next

/
Thumbnails
Contents