Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Zsoldos Attila: Tamás fia Sinka érdemei. (Elhallgatás és manipuláció oklevelek narratioiban)
elevenítették volna fel I. Károly előtt. 60 Ezért aztán Wytket nem III. András sárosi várnagyaként szerepeltették elbeszéléseikben, hanem mint „bizonyos cseh hatalmas"-t (1317), aki „Sáros várában székelt" (1314). Ez a leleményes megoldás részint tartalmazta az igazság egyes elemeit — hiszen Ludány nembéli Wytk várnagyként valóban a sárosi várban székelt, nemzetségét ténylegesen cseh eredetűnek tartották és a rokonság egyes tagjait történetesen „cseh" megkülönböztető névvel illették —, részint azonban Wytk „cseh" voltának hangsúlyozása alkalmas volt arra, hogy az avatatlanok Pf emysl Vencel valamely cseh hívére gondoljanak a történet hallatán. Márpedig egy ilyen — képzeletbeli — „cseh"-vel való szembeszállás nem hogy csökkentette, hanem inkább növelte a Baksák és Sinka presztízsét a Pfemyslekkel a magyar trónért küzdő I. Károly és udvara szemében. A manipuláció tehát, bátran mondhatjuk, csaknem tökéletesre sikeredett: a történet Baksa-féle változatában nyilvánvaló valótlanság nem szerepelt, ám az igazság egyes elemei oly módon kerültek egymás mellé, hogy az elbeszélés egésze a valóságtól mégis teljesen eltérő képet mutatott. Bár szerfelett csábító a gondolat, hogy a fentiekből Tamás fia Sinka konkrét példáján túlmutató, általános következtetések levonását kockáztassuk meg, önmérsékletre intő körülmény esetünk meglehetősen egyedi volta. Ritkán adódik ugyanis lehetőség arra, hogy ugyanazon személy — részben legalábbis — ugyanazon tetteiről több nézőpontból nyerjünk értesüléseket. Az esetek nagy többségében be kell érnünk az uralkodói oklevelek narratioinak adataival, amelyek azonban, amint azt a Wytk-ügy példázza, szükségképpen egyoldalú képet festenek az eseményekről. Ez a körülmény egy sajátos szempontból jelöli ki a politikatörténeti kutatások korlátait. Létezésük tudomásulvétele annál is inkább ajánlatos, mivel a forrásadottságok miatt ezen korlátok átlépése többnyire nem áll módunkban. A Baksák előadását írásba foglaló 1317. évi oklevelet is I. Károly kancelláriája állította ki.
