Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés
familiárisra éppoly felelősség nehezedett, mint dominusára. A „nemes ember csak a törvényesen megkoronázott király hatalma alatt áll" fikciója az egész középkorban érvényes volt, a nemes familiáris nem hivatkozhatott arra, hogy „parancsra tettem". Ha a király érdeke úgy kívánta, azt is megtehette, hogy a felkelő úrnak megkegyelmezett, familiárisának nem. 83 A 13 familiárist nem azért levelesítettek, mert Mátyás úgy találta, hogy a felkelés szelleme még mindig él Szlavóniában, hanem mert ragaszkodott ahhoz a formához, hogy az összes elérhető egykori résztvevőt a közgyűlés megbüntesse. Ok valójában a püspök és a tárnokmester elleni főcsapás mellett kerültek a proscríbalo jegyzékbe. Listájukat a király és környezete aligha tudta összeállítani, az a megyei nemesekre volt bízva. Ily módon Ervencei Lászlóra nézve valóban igaz, hogy neki ugyan egykoron megkegyelmeztek, 1481-ben azonban az esküdtek emiatt újra elővették. A király csak azt felejtette el ehhez hozzátenni, hogy mindezt az ő utasítására tették. De miért 1481-ben vették elő a Thuzok ügyét? Innentől kezdve találgatásokra vagyunk utalva. Talán a királyt zágrábi tartózkodása alatt néhány jel arra intette, hogy a Thuzok mégsem olyan hűségesek hozzá, mint az Budáról látszott. Mátyás talán a bosszúálló emberek azon fajtájából való volt, aki soha nem felejtette el a rajta esett sérelmet és ha kellett, akár egy évtizedet is kész volt arra várni, hogy az első adódó alkalommal lesújtson. A Sztropkó várába a lengyeleket beeresztő Perényi Miklóst csak 1483-ban érte utol végzete. A birtokelkobzások mögött valamilyen valós magnak is kellett rejtőznie. Azt volt érdemes megfosztani tisztségétől és vagyonától, akinek a hűsége amúgy is gyenge lábakon állt és megfelelő személyt lehetett helyébe találni. 84 Elképzelhető-e, hogy Mátyást csak a pénz- és birtokszerzés célja vezette a egész közgyűlés megrendezésével, a levelesítések és az egyéb ügyekben kivetett bírságok, csak egyetlen célt szolgáltak volna, a kincstár feltöltését és a királyi birtokok növelését? A közgyűlés minden kétséget kizáróan elavult bíráskodási forma volt. A felek nagy többsége nem véletlenül fizette inkább ki a hárommárkás bírságot és halasztatta tovább a pert a báni szék elé, ahol a megszokott eljárás szerint ítélkeztek. Nemhiába igyekeztek a megyék a közgyűléseket minden lehetséges módon elkerülni. Mindezek ellenére a közgyűlések, jól-rosszul, de igazságot szolgáltattak, a törökök által az előző évben végigdúlt Szlavóniában erre különösen nagy szükség volt. Thuz János bukása előtt a kortársak is értetlenül álltak. Galeotto soha nem tudta megérteni, hogy miért kell Hunyadi János és fia egykori hűséges 83 Az 1403-as felkelés példáját ld. Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Bp. 1984. 55. 84 Katona István: Historia critica regum Hungáriáé stirpis mixtae. 16. k. Budae, 1793. 364. azt feltételezte, hogy Mátyás egy levélgyűjteményben fennmaradt datálatlan missilise, mely arról szól, hogy a király a címzettet felszólítja arra, hogy bizonyos Herendics Istvánt fogságából bocsássa el, különben horvátországi birtokait elkobozza, Thuz Jánosnak szólt. A közölt levél azonban biztosan nem neki íródott és valószínűleg nem 1481-ben keletkezett, mert 1. a többi levél kronológiájába nem illik bele 2. a levelesítő jegyzékek a Herendics-ügyet nem említik 3. Thuz Jánosnak nem voltak Horvátországban birtokai. Epistolae Matthiae Corvini regis Hungáriáé. Cassoviae, 1743. IV k. 39. Listius János Kovachich i. m.-ben említett, Ernuszt Jánost Thuz Jánossal összekeverő helytelen megjegyzését javítja Madzsar Imre: Ernuszt János és háza Budán. Századok 1918. 56.
