Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés

abban, hogy megkegyelmeznek neki. Az ország régi szokásjogához ugyanis az is hozzátartozott, hogy a szolgabírák és az esküdtek a jegyzéken szereplők közül egy személy részére kegyelmet adhatnak. 72 A verőcei listát úgy nyújtot­ták át a közgyűlés vezetőinek, hogy a hamis okleveleket készítő Kopincsi Antal számára azonnal kegyelmet kértek, ettől még neve az ítéletlevélbe bekerült, de valószínűleg rögtön annak publikálása után bocsánatot nyert. 73 A kegyelemlevelek mind hasonló szövegezésűek, azonban épp az egyes apró formulás részek hiánya vagy megléte árulja el azt, hogy minden ügy mögött egyedi döntések húzódtak meg. Palicsnai Zöld Péter, a két Zrínyi és Ervencei László érdekében „a király több híve" járt közben, Német Miklós kegyelmi ügyének közvetítője pedig a kruppai várnagy volt, Thuz Osvát eseté­ben a király azonban csak saját jólelkűségét emlegette. 74 Valójában a püspök nem bízta sorsát a véletlenre, nem is akárkit talált érdekei védelmére. Másfél héttel a levelesítés Idhirdetése után a közgyűlés vezetőjével, Korotnai Jánossal egyezséget kötött. Thuz Osvát még 1473-ban Korotnainak adta a Somogy me­gyei Böhönye pusztát, most pedig az ítélőmestert és servitorait Korotnai élete végéig felmentette mindenféle szolgálat és hadakozás alól. Cserében másnap a közgyűlés vezetője írásban vállalta, hogy a püspököt, amennyire lehetőségeiből csak futja, saját és egyháza ügyeiben megvédelmezi, „az ő, egyháza, atyafiai és rokonai jogait és szükségleteit bíróság előtt és azon kívül körültekintően és hűségesen felügyeli, minden olyan oklevelet, amit a püspök úr vagy egyháza részére előtte adnak ki, addig ameddig az ítélőmesterségben megmarad, a püspök úrnak minden fizetség nélkül" kiállítja. 75 Nem volt ez rendkívüli ese­mény a kor igazságszolgáltatásában, Perényi Imre 1489-ben magánál az or­szágbírónál „olajozta meg" Iustitia malmait. Március elején a király figyelmét már a készülő stájer hadjárat kötötte le, ehhez pedig pénzre volt szüksége. Március 4-én, az utolsó közgyűlési napok egyikén mind a négy megye nemessége arról értesült, hogy a király meghallgat­ván kérésüket, miszerint engedje el nekik a közgyűlésen kirótt bírságokat, ők pedig cserében félforintos hadiadót (subsidium) fizetnek, előterjesztésüket ke­gyesen jóváhagyta, az elítélteknek megkegyelmezett, bírságukat pedig elen­gedte. A megyénként kihirdetett általános kegyelem azonban nem vonatkozott a levelesítettekre, ők továbbra is egyenként kellett, hogy bocsánatért esedezze­nek, ez minden bizonnyal a kincstárnak is jövedelmezőbb volt. 76 Az adó behaj­72 Tringli I.: Két szókásjogi. i. m. 73 „...pro quo supplicant maiestati vestre iurati assessores gratiam elargiri, quia et ipsi auctoritate eorum eidem gratiam faciendam" DL 26086. A fentebbi jelzetben szereplő szokásjogi feljegyzés tartalma ugyan némileg eltér az itt megfigyelt alkalmazástól, szövegezése azonban nagyon hasonlít hozzá. Ez az egyik legjobb bizonyíték arra, hogy a szokásjog „kodifikációja" nem szükségszerűen jár együtt a teljes szokásjog írásbafoglalásával, korábbi hagyományozási módja is biztosíthatja a jog fennmaradását. 74 A Blagai-fivérek oklevele csak kivonatban maradt fenn, így nem tartalmaz a közbenjárók­ra semmiféle utalást. 75 DF 252306 és 252321. 76 Három, teljesen azonos szövegezésű oklevélben maradt fenn az amnesztia: Kőrös, Várasd és egy másik megyéhez szóló iratban, ezen azonban a megye neve kiszakadt. DF 268102, 268103, DL 101772/a. Az aligha lehet kétséges, hogy a negyedik megye is ugyanilyen értesítést kapott.

Next

/
Thumbnails
Contents