Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés

tását azonnal meg is kezdték, Decsei Rohfi Lászlót és Batthyány Boldizsárt bízták meg a feladattal. A megyéknek szóló értesítéshez nyomatékul azt is hozzáfűzték, hogy a bán, az albán és a két adószedő felhatalmazást kapott a királytól arra, hogy az adó megfizetését mindenféle büntetéssel kikényszerít­sék. A bírságok hadiadóvá alakítása eredeti ötlet volt, méltó párja annak az eljárásnak, amikor a közgyűlés megtartását eleve pénzen váltották meg. 77 A szlavón közgyűlés eredményeként kivetett hadiadó — melyet bizonyára csak a királyi oklevél interpretált úgy, hogy ötlete a megyéktől a származott — erede­tileg bírság volt, a congregatio generálist nem tette igazi országgyűléssé. A legrangosabb levelesített személy, Thuz János ügye még sokáig elhúzó­dott. Május 6-án és 7-én végre Radkersburgban négy oklevelet is kiállíttatott Mátyás volt tárnokmestere ügyében, a kegyelemről egyikben sem esett szó. "Laki Thuz János engedelmünkkel és jóindulatunk folytán ebből az or­szágból másikba távozik", e sorokkal kezdődött az első rendelkezés. Mivel várait a király kezére adta, részben az ezekre fordított költségek megtérítése címén, részben élete fenntartása céljából, mindaddig amíg Szlavónországból távol lesz, Osvát püspök évi hatszáz aranyat küldhet neki. A királyi adószedők ezután a zágrábi püspökség jószágain behajtott adóból ezt az összeget a püs­pöknek kötelesek voltak meghagyni. Az egykori tárnokmester ezen felül egy összegben is jelentős summát ka­pott azon a címen, hogy az elmúlt napokban „bizonyos dolgokat eladott" a királynak, ezért Mátyás a szlavóniai adószedőkkel 4393 aranyforintot utalvá­nyoztatott Thuz Jánosnak. Ennél kisebb összegre is kiterjedt a megegyező felek figyelme. Thuz János egykor az uralkodó számára 380 forintot kért köl­csön néhai Turóci Benedektől. A király most átvállalta a pénz megfizetését, és ígéretet tett az örökösnek, Turóci Györgynek, hogy maga fogja a számlát kie­gyenlíteni. Thuz János mindezekért Medve, Rokonok és Lukovec várát vissza­adta a királynak, akitől valamikor 12 ezer forintért vette zálogba. A három erősség közül csak Medve volt igazi vár, a másik kettőt kastélynak nevezték a források. Az oklevél nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a várakat és a hozzájuk tartozó uradalmakat Thuz János a király akaratából adta vissza. Mátyás megígérte, hogy a megegyezés napjától számított öt év múlva a jószágo­kat visszaadja, Thuz János és fiai pedig ezután zálogjogon mindaddig élhetik e birtokokat, amíg a 12 ezer aranyat a király vagy az őt követő utódok vissza nem fizetik. 78 Hiába állt Mátyás aláírása a radkersburgi egyezségen, a várak sorsa nem úgy alakult, ahogy ott megfogalmazták. Thuz János Velencébe utazott, nem is tért többé vissza. 1491 nyarán, amikor a magyarországi helyzet már normali­zálódni látszott, elküldte ügyvédjét, aki a csázmai káptalan előtt imígyen adta elő az előző tíz év eseményeit: Az egyezségben foglalt öt esztendő elteltével 77 Küffer Béla: A köz vagy nádori törvénykezés mint Mátyás király jövedelmi forrása. Jog és pénzügytörténeti értekezés. Bp. 1884. 1468-ban, a cseh háború idején Pozsony és Nyitra megye választhatott, hogy vagy közgyűlést tartanak számukra, vagy jobbágytelkenként 75 dénárt fizet­nek a „királyi kincstár adója" címen. Teleki: Hunyadiak 11. k. 346, 349. 78 DL 18479, 333896, 88828, 37650, 37651, 33818.

Next

/
Thumbnails
Contents