Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés

A verőcei listát oklevéltanilag fogalmazványnak vagy helyesebben előoklevélnek tekinthetjük. Ezt nem számítva az 148 l-es közgyűlésről két jegyzék maradt ránk, az egyik a Zágráb megyei, melyet 1897-ben már közöltek.

32 Az itt szereplő adatok a Thuzok ügyét és a Vitéz János-féle összeesküvést érintő történeti feldolgozásokba csakhamar bekerültek. Fennmaradt Kőrös és Verőce megye gonosztevőinek ítéletlevele is, mely a tanulmány végén található. Ez az Újlaki Lőrinc herceg két birtokán szedett jogtalan vámok ügyéig Kőrös, attól kezdődően pedig Verőce megye levelesítettjeit tartalmazza. Létéről már korábban tudhattunk, hiszen Fejér György 1839-ben a levelesítettek és bűneik felsorolása nélkül kiadta, a megcsonkított kiadás azonban politikatörténeti szempontból használhatatlan volt.

33 Formuláit tekintve mindkét oklevél pontosan beleillik a Mátyás-kori közgyűlésekről fennmaradt emlékek sorába. Évszázados formulaszámba ment az is, hogy „a gonosztevők megsokasodása miatt", ezek kiirtására és más ügyek tárgyalására rendezték a „köztörvényszéket". Annak, hogy a megyei tisztikar felsorolásánál Kőrös és Verőce megyében hiányoznak az ispánok, két oka volt. Egyrészt a magyarországi közgyűléseken sem szoktak részt venni a megyésispánok, kivéve, ha rájuk bízták a gyűlés vezetését. Éppúgy, ahogy a megyei ítélőszéken általában alispánjaik elnököltek, a közgyűléseken sem tartották szükségesnek személyes részvételüket. Elmaradásuk szinte törvényszerű, ami több okra vezethető vissza. Először is, ez nem az ő törvényszékük volt, ezért a befolyó bírságok nem őket gyarapították, másodszor a tanúbizonyságként való szereplésre bőven elegendőek voltak az alispánok és szolgabírák, akik a vármegyében éltek és ismerték az itt élő embereket nem úgy mint a gyakran az udvarban vagy más megyében élő uruk. Harmadjára, bizonyára derogált nekik, hogy az egész vármegye szeme láttára másodhegedűsként, egy sorban a szolgabírákkal, bírótársként ítélkezzenek egy báró mellett. Az ispánok közgyűlésről való távolmaradásának Szlavóniában más oka is volt. Itt ugyanis eredeti értelemben vett ispánok nem voltak, a megyék vezetőit nem a király, hanem a bán nevezte ki, címük is hullámzott, hol comesnek, hol meg vicecomesnek nevezték őket a források.

34 A zágrábi jegyzék összeállításában Gerecsi Péter ispán is részt vett, a körösi és verőcei gonosztevőkről Dezsnyicei Kapitánfi András és Kis Kelemen alispánok adtak számot. A körösi alispán rangban valószínűleg semmiben sem maradt el a zágrábi ispán mögött. Tipikus Mátyás-kori fejlemény az, hogy mindkét jegyzék csak a nemeseket vette számba, meg is jegyezték, hogy a megye „népeit vagy parasztjait" másik proscríbalo oklevélben írták össze. Az 1467-ben Heves megyében készült Mátyás-kori jegyzék is csak a nemeseket sorolta fel.

35 A külön nemesi levelesíté32 A Blagay-család oklevéltára Szerk.: Thallóczy Lajos és Barabás Samu. Bp.,1897. 388. ( = Blagay) Három példánya maradt fenn: a kiadás a DL 33817. alapján történt, ami egy többszörös átírás, átirat a DF 219132. is, az egyetlen eredeti a Batthyány család levéltárában maradt fenn: DL 102206. 33 Georgius Fejér: Croatiae et Sclavoniae cum regno Hungáriáé nexus et relationes. Budae, 1839. 43. 34 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. Bp., 1996.1. 252. 35 Bártfai Szabó László: Proscriptio I. Mátyás király korából. Turul 23. (1905.)