Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Csukovits Enikő: Egy nagy utazás résztvevői. (Zsigmond király római kísérete)
összpontosult a birtokukban. 98 Zsigmond halálakor már jórészt ők voltak azok, akiknek a hozzájárulásán múlott Albert trónralépte, de az országnagyok közt másokat is találunk az egykori római kíséretből: Marcali Imre és János udvarmestert, és Alsólendvai Bánfi Pál lovászmestert. 99 Albert hamarosan bekövetkező halálával többségük úgy érezte, nem lekötelezettje immár az őket felemelő Zsigmond családjának. Erzsébet királyné és fia, a csecsemő V László hűségén csak a koronázáson is megjelenő Tamási László, valamint — rövidesen bekövetkező haláláig — az öreg Rozgonyi István maradt. A nádor, Hédervári Lőrinc egy ideig kétkulacsos politikát folytatott, a bárók többsége — köztük az Ulászlót Magyarországra hívó követség két vezetője, Tallóci Matkó és Marcali Imre — a lengyel királyt támogatta. 100 Az elkövetkezendő évek viharos belpolitikai küzdelmeiben az egykori kíséret számos tagjával találkozunk: az országnagyok közt ott szerepeltek a Bánfiak, a Marcaliak, a Gersei Petők, a Rozgonyiak, Tamási László, Töttös László, Várdai Miklós és Csáki Ferenc. Bánfi Pál, Marcali Imre és János, Tamási László udvari méltóságokat töltöttek be, Töttös Lászlóból és Várdai Miklósból kincstartó, Csáki Ferencből székelyispán, Rozgonyi György pozsonyi ispánból pedig országbíró lett. 101 Az út elején és a végén a kísérettel tartott valaki, aki később mindannyiuknál többre vitte, és aki számos társa életére gyakorolt nagy hatást: Hunyadi János. A Zsigmond római koronázása idejét milánói szolgálatban töltő Hunyadi 1434 elején csatlakozhatott királyához, és vele is tért haza Magyarországra. Pályafutásának első éveiben többek között a Csákiak famíliájában is szolgált, és a legvalószínűbb feltételezés szerint Itáliába Csupor Ákos lovasai közt indult el. 102 Csáki Ferenccel a későbbiekben is szoros barátságot tartott fenn, Csupor Ákos pedig kormányzó korában is a legszűkebb környezetéhez tartozott. 103 Útitársai közül később többekkel találkozhatunk a Hunyadi-família tagjai között: az 1440-50-es években alvajda lett Dengelegi Pongrác (egyébként Hunyadi sógora), Csupor György Gyerőmonostori Kemény István, és — Újlaki-familiárisként — Herepei Márk. Hunyadi jóvoltából lett székely alispán Betleni Gergely, temesi alispán Bizerei Miklós. 104 Azt persze túlzás lenne állítani, hogy a későbbi országos vagy csupán helyi jelentőségű karrierek mindegyike az együtt megtett útnak volt az eredménye, a közösen töltött itáliai évek hatását azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni. * 98 Engel P.: Királyi hatalom, i. m. 80-81. Mályusz E.: A négy Tallóci fivér i. m. passim. 99 Mályusz Elemér: Az első Habsburg a magyar trónon. Aetas 1994/1. 121-124. 100 A korona elrablása. Kottaner Jánosné emlékirata 1439-1440. Ford. és közzéteszi: Mollay Károly. Bp., 1979. 35, 37,43, 52. A követség tagja volt Bánfi Pál és Ország Mihály is. Mályusz E.: Rendi állam, i. m. 75. Az Ulászlót Budán királyuknak elismerő bárók és előkelők névsora ugyanott 66-67. 101 Méltóságviselésükre 1.: Engel P.: Archontológia a megfelelő helyen. 102 Hunyadi pályakezdésének meglehetősen zavaros éveit a közelmúltban Engel Pál rekonstruálta 1. 29. jegyzet 103 Mályusz E.: Rendi állam, i. m. 531, Engel P.: Hunyadi pályakezdése, i. m. 99. 104 Lásd Engel P.: Archontológia.