Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Csukovits Enikő: Egy nagy utazás résztvevői. (Zsigmond király római kísérete)

a kérvényezők között, az aránytalanságok mégis szembetűnőek. A legtöbben a Dél-Dunántúlról érkeztek: Somogy huszonhármán, Tolnából tizenketten adtak be kérvényt, de a szomszédos Zalából is voltak hatan, Baranyából pedig öten. A régió nyomasztó fölénye — legalábbis részben — két nagyobb família számlájára írható: itt volt ugyanis a birtokközpontja a Tamásiaknak-és a Marcaliaknak, és a már azonosított familiárisaikon túl valószínűleg velük keltek útra a szomszédos birtokosok: Kecsői Ferenc, a Paksi és a Földesi fivérek, Szentgyörgyi Zopa János, Kiskomári György vagy Zubor Dénes.

94 A térkép segítségével egyébként további familiárisi kapcsolatokat is megkísérelhetünk utólag rekonstruálni. Frangepán István negyven lovasából a kérelmek alapján egyet sem lehetett azonosítani, a szlavóniai kérelmezők legalább egy része azonban minden bizonnyal az ő embere volt. A bán famíliájába tartozhatott például Belosovci István vagy Zelnai Bicskeié László.

95 Legalábbis részben a Csáki famíliával érkezhettek az erdélyiek, és talán Rozgonyi István temesi ispánnal kelt útra a Temesközben birtokos Radetest-t Oláh István vagy Macedóniai Dancs János.

96 Az ország más területeiről már jóval kevesebben érkeztek Rómába - ahol egy-egy megyében még több személyt találunk, ott a legtöbbször családok keltek útra: Ungból a Csapiak, Szolnok megyéből a Kátaiak, és a (család birtokközpontja szerint bejelölt) Rozgonyiak Zemplénből. A kíséretben nem képviseltették magukat a határszéli területek: sem az észak-magyarországi megyékből, sem a Székelyföldről nem találunk kérvényezőt, Dél-Erdélyből is keveset, és érdekes módon alig-alig találunk a kíséret tagjai között az ország közepén, az alföldi megyékben birtokos személyeket. * A Zsigmonddal tartó urak — kevés kivételtől eltekintve — nem annyira a múltat, mint inkább a jövőt képviselték. Zsigmond uralkodása első percétől kezdve előszeretettel fedezett fel újabb és újabb arcokat, a több éves közös utazás során adódó, a megszokottól eltérő élethelyzetek pedig különösen jó alkalmat biztosítottak a tehetséges munkatársak kiválasztására. Ennyi idő alatt persze az útitársaknak is lehetőségük nyílt egymás kölcsönös megismerésére, ami a későbbi együttműködést könnyíthette meg. A római út főként három férfiú karrierjén lendített nagyot: a király követeként minden eseménynél jelen lévő lovászmester, Hédervári Lőrinc 1437-ben Zsigmondtól nádori kinevezést kapott, és később ugyancsak a nádorságig vitte a Zsigmond alatt főkincstartóvá előlépő főkamarás, Guti Ország Mihály.

97 Az 1431-33-ban szintén tehetséges követnek bizonyuló Tallóci Matkó és testvérei néhány év alatt gyűjtött tisztségeit még összeszámolni is nehéz: 1437-ben három bánság, öt főpapi javadalom, közel félszáz vár - és mindezzel együtt mérhetetlen hatalom 94 A nevek sorrendjében: LII. 241., 212., 204., 236., 251. 95 A nevek sorrendjében: L II. 228., 276. 96 A nevek sorrendjében: LII. 208., 275., 248. 97 Héderváry II. Bevezető XXI-XXXL, Engel P.: Archontológia II. 97., 179., Engel P.: Királyi hatalom, i. m. 81-82.