Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Tóth István György: Egy albán érsek a magyarországi török hódoltságban. Pietro Massarecchi belgrádi apostoli adminisztrátor levelei a Hitterjesztés Szent Kongregációjához

akik eddig erre nem voltak hajlandóak: a török hódoltság katolikusait erre szemmel láthatóan még 1632-ben sem volt könnyű rávenni. Massarecchi nemcsak prédikált, hanem bérmált is, azokban a szerémségi plébániákban, amelyeket a scardonai püspök nem foglalt el önkényesen, írta, több mint kétezer embert bérmált meg, köztük ötven-, hatvanéveseket is.

12 Massarecchi egyik itt közölt, Szkopjéból írt levele fényt vet arra is, hogy milyen bonyolult folyamat volt a Balkán-félszigeten élő délszláv lakosság fokozatos iszlamizációja. Az érsek levelében Rómától kér tanácsot arra nézve, hogy mitévő legyen azokkal, akik bár muszlimokká lettek, de azért a gyermekeiket mégiscsak meg akarják kereszteltetni. A katolikus papok nem tagadhatják meg a muszlimok sajátos lelki gondozását, írta, mert a török hatóságok nem tűrik meg a katolikus plébánosok jelenlétét, ha azok nem hajlandóak megkeresztelni a frissen mohamedán hitre tért törökök gyermekeit, és nem gyóntatják, áldoztatják meg a feleségeiket. Az érsek most közzétett leveleinek egyik állandóan visszatérő témája a szendrői püspökség elkeseredett határvitája a scardonai püspökökkel. Azok a Boszniában élő ferences szerzetesek, akik Bosznia felett püspöki joghatóságot gyakoroltak — azért, hogy elkerüljék a konfliktusokat a császár által ugyanerre a címre kinevezett, a királyi Magyarországon élő boszniai püspökökkel — a dalmáciai Scardona (Skradin) város püspöki címét viselték.

13 Ezeknek a scardonai (valójában: boszniai) püspököknek az egyházmegyéje a török hódoltság területén egybefolyt a belgrádi (azaz szendrői) püspökhöz tartozó területtel, és ezért Massarecchi instrukciói azt is tartalmazták, hogy erről a kérdésről is tartson részletes vizsgálatot. A boszniai (címe szerint: scardonai) és belgrádi (címe szerint: szendrői) püspökök kölcsönös vádaskodásai köteteket töltenek meg a Hitterjesztés Szent Kongregációja római levéltárában. (A két püspök az egyházmegyék határairól nemcsak presztízsszempontok miatt folytatott ilyen elkeseredett harcot, a küzdelem egyik tétje a vitatott plébániák jövedelme volt. Mindkét püspök egyformán igényt tartott a — legalábbis a bosnyák falvakhoz képest —jómódban élő Szerémségre és Szlavóniára.).

14 A Kongregáció végül úgy döntött, hogy a Dráva és a Bosut folyók, illetve Tovarnik és Eszék mezővárosok vonala válassza el a két püspök fennhatóságát, a határvitának azonban ez sem vetett végett, a vádaskodó levelek továbbra is sűrűn érkeztek Rómába. Pietro Massarecchi leveleiben igen részletesen ír erről a vitáról, amelyet különösen érdekessé tett, hogy a két vitatkozó püspök nemcsak régi határleírásokra, hanem Itáliában nyomtatott térképekre is támaszkodott, azaz a 17. század eleji Magyarországon nagyon is modernnek számító módon harcoltak a jogaikért.

15 Massarecchi leveleiből az is kitűnik, hogy a 17. század elején a hódoltság déli részében jóval kevésbé maradt fent a lakosság tudatában a mintegy 12 APF Visite Vol. 10. Fol. 4/v., 1632. február 15., kiadását lásd itt. 13

PGauchat: Hierarchia... 119. 307. D. Koksa: L'organizzazione... 274-285. 14 Csak a legjellemzőbb példákat idézem: APF SOCG Vol. 386. Fol. 174.492. 455. 537. SOCG Vol. 56. Fol. 212. Vol. 58. Fol. 102. Vol. 75. Fol. 237-239/v. 266-268. 15 A nyomtatott térképekre lásd: APF SOCG Vol. 67. Fol. 286. Vó. Uo. Fol. 265. 267-269/v. 270. 277. 284. 285.