Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Teke Zsuzsa: Zsigmond és a dalmát városok 1387-1413

bi látszik valószínűbbnek, mert különben Zsigmond nem rendelkezhetett volna a kamarai jövedelmekkel. 1387 októberében Petrus 1000 dukát értékben 20 vég firenzei szövetet adott át egy zárai patríciusokból álló társaságnak, hogy a királynak továbbítsák Budára. Zsigmond nem fizetett készpénzzel, hanem megbízta Petrust, két sókamara jövedelmét mindaddig utalja ki a zárai aknák, amíg adóssága le nem tÖrlesztődik. A jövedelmeket Petrus saját magának utal­hatta ki, mert a záraiak csak közvetítettek közte és a király között. 25 A jelentős kereskedelmi tevékenységet folytató firenzei azonban minden jel szerint köz­vetlenül is kapcsolatba kerülhetett Magyarországgal, legalábbis annak déli felével. 1389 decemberében kelt végrendeletének tanúsága szerint Pécsett és környékén jelentős ingatlanokkal rendelkezett, amelyeket a városban élő és egy itteni polgárhoz — Valente de Antinus de Bassano de Ungaria — férjhez ment leányára hagyott. 26 Míg Cione Macigni Budáról Dalmáciába helyezte át tevékenységének szín­helyét, addig mások Dalmáciából kerültek Magyarországra. Giovanni Talenti 1381-ben még a dalmát só- és harmincadkamarákban tevékenykedett, 1387­ben pedig már magyarországi sókamara-ispán. 27 1384-1396 között a magyar­országi királyi pénzügyigazgatás olasz, elsősorban firenzei kézben volt, és ugyanezt regisztrálhatjuk Dalmácia vonatkozásában is. így a firenzeiek számá­ra mindkét országrészben hasonló lehetőség kínálkozott az érvényesülésre. Buda és Zára között a pénzüzletek terén is kialakult némi kapcsolat. A Zárában lakó Andea dei fu Jacopo di Firenze 1390-ben Budáról kapott egy hitellevelet, amelyet azon nyomban Zárában rendezett is. 28 Zárai megbízottja egyébként Antonio di Pietro Fronté, zárai lakos firenzei volt, aki 1406-tól Budán fordult elő. 29 1390 áprilisában Giovanni Tosinghi, a Medici társaság budai képviselője egy zárai polgár számára 200 magyar aranyforintról állított ki váltót. 30 A Me­dicieknek egyébként állandó képviselőjük volt Zárában, aki a Levantével és Itáliával kapcsolatos ügyeiket intézte a városból. 31 Az idézett adatok már Zsigmond uralkodásának első éveiből valók, aki abban az időben dalmát viszonylatban elődje kereskedelempolitikáját követte. 1391-ben, 1393-ban, majd 1406-ban megerősítette a szebeniek számára I. Lajos 1370-ben kiállított kiváltságlevelét, amely a város Prága, Bécs, Zára felé irá­nyuló kereskedelmét szabályozta. 32 1395-ben pedig a brassóiak kérésére átírta az 1370. évi oklevelet, amelyben a király a brassóiak számára vámmentes közlekedést engedélyez a Brassó-Zára közötti útvonalon. 33 1402 januárjában az öt határmenti városnak árumegállító jogot adományozó okleveleiben arra is felhatalmazta a városokat, hogy áruikkal „per universa regnorum nostrorum 25 J. C. Hocquet, Le sel... 214-217. 26 CDCr XVII. 178. 27 ZsO I. 126. 28 1390. ápr. 11. A Teja, i. m. 29 Simonyi Ernő: Flórenczi Okmánytár. I-EL MTA Kézirattára, I. 219. sz. 30 1390. ápr. 11. A. Teja, i. m. 31 1386. febr. 14.,jún. 28. A Teja, i. m. 32 UGDS III. 4., 64., 388. 33 UGDS m. 128-129.

Next

/
Thumbnails
Contents