Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Teke Zsuzsa: Zsigmond és a dalmát városok 1387-1413

climata etiam ad Segniam et ultra ad partes marittimas vel trans more ubi voluerint" mehetnek, Buda és más városok árumegállító joga ellenére.

34 Mindazonáltal forrásainkban az idézett királyi privilégiumokon kívül most sincs nyoma annak, hogy az érintettek a dalmát tengerparttal bárminő forgalmat bonyolítottak volna le. Magister Petrus halálát (1391) követően nincsen adatunk arra sem, hogy a Dalmáciában tevékenykedő firenzeiek Magyarországot is felkeresték volna áruikkal, amit részben indokolhattak a térség háborús viszonyai is. A háborúk egyébként károsan éreztették hatásukat a Dalmáciából származó királyi jövedelmekre is. 1387-ben I. Tvrtko István bosnyák király a Horváti párt oldalán hadba lépett Zsigmond ellen, és fenyegette a magyar koronához hű dalmát városokat is. A záraiak ekkor kapták meg a királytól a zárai harmincadból és sóvámból származó jövedelmeket, hogy a boszniaiakkal szemben sikerrel védekezhessenek. A zárai harmincad- és sókamarák igazgatása két zárai patrícius kezébe került. 1393-ban Zsigmond a jövedelmek felét a dalmát-horvát bánnak kívánta juttatni, amit a záraiak magukra nézve sérelmesnek találtak, és minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a királyt ettől a szándékától eltérítsék.

35 Ez a jelek szerint sikerülhetett is, mert a kamarák igazgatása továbbra is a záraiak kezében maradt.

36 A dalmáciai só- és harmincadkamarák igazgatásából egyébként a 90-es években fokozatosan kiszorultak a firenzeiek, és helyüket a záraiak foglalták el. Hasonló folyamat - ti. a firenzeiek kiszorulása a királyi pénzügyigazgatásból - figyelhető meg Magyarországon is. Az időbeli egybeesés okára jelenlegi ismereteink alapján nem tudunk kielégítő magyarázatot adni.

37 1395-97 között a királlyal jó kapcsolatot fenntartó Nassis család egyik tagját, Damianust — 1387-ben Mária királynő követe volt Dalmáciában — és Georgius de Rosát említik a források „officiales generales salis et tricesime per totam Dalmatiam".

38 1398-ban pedig Petrus de Gallo zárai polgár bukkant fel mint „comes camerarum regalium in Dalmatia''.

39 Több, hasonló beosztásban lévő tisztségviselőről nincs tudomásunk. Feltehető, hogy a 90-es évektől a kamarákból nem sok bevétele származott Zsigmondnak, mert a politikai változások következtében azok részben a városok, részben László hívei kezébe kerültek.

40 A török elleni hatékonyabb védekezés megszervezése pedig egyebek mellett a bevételek növekedését is megkívánta volna. Ez késztethette Zsigmondot olyan lépésre, amelyre korábban nem volt példa. 1397-ben meghívta a dalmát városok képviselőit a temesvári országgyűlésre. Trau városa követeinek adott utasításából tudjuk, hogy az uralkodó felszólította őket, küldjenek követeket „ad presentiam sacratissime sue corone", akik majd tanácsot adhatnak arra nézve, miképpen védekezhetne a magyar királyság eredményesebben a török34 ZsO II1412. 35 CDCr XVII. 364. 36 T. Raukar, i. m. 28. 37 Vó. Teke Zs., i. m. 146-148. 38 T. Raukar, i. m. 29., ZsO I. 4659. 39 CDCr XVIII. 255. 40 1404. ápr. l-jén pl. László Ostoja boszniai királynak adományozta a traui és sebenicói harmincad felét. ZsO II. 3080.