Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Szovák Kornél: Kormányzat és hiteleshely. Néhány megjegyzés a kormányzati adminisztráció korai történetéhez
az eljáró személyt, nem ritkán saját, belső emberei közül (egyháziak közül pl. a királyi káplánokat). 1272-ben a még gyermek királyról ez nehezen lenne feltehető. Az ország kormányzatát kézbe vevő főpapság lehetett az, aki felismerte a helyzet adta szükséget és lehetőséget. Ezentúl valószínűleg az alkancellár, — aki a fehérvári hiteleshelyi reform tapasztalatainál fogva egyébként is tisztában lehetett a dolog jelentőségével —, volt az, aki kijelölte az ügyben eljárók körét, s számára a már amúgy is alakulófélben lévő gyakorlatból meg saját egyházi állásából amúgy is evidencia lehetett az ország káptalani hálózatának bevonása a kormányzati munka adminisztrálásába. 20 Úgy hiszem, a korai hiteleshelyi gyakorlat kronológiájának az 1272. esztendő a másik általánosan fontosnak tekinthető határköve. Ami mármost az elmondottakból a vizsgált oklevélre vonatkozik, röviden összefoglalható. Olyan archaikus oklevéltípussal van dolgunk, mely pontosan követi a kormányzat archaikus jellegzetességeit, ennél fogva a misszilis levél két legfőbb sajátosságával rendelkezik: alkalmi és személyes 21 . Mivel alkalmi, nem igényel keltezést és egyéb hivatali formulákat, hisz nem az utókornak készült, s nem is azért, hogy hosszú távon bizonyítsanak vele. Az oklevéltípus alkalmiságából következett, hogy a hiteleshelyi relációkkal szemben nem tulajdonítottak nagy jelentőséget szó szerinti fennmaradásának, átírásának, így történhetett, hogy csak kis számban maradt fenn, holott számos rá vonatkozó utalást ismerünk. Mivel személyes, amit legnyilvánvalóbban szubjektív stílusa reprezentál, szintén nincs szüksége a hiányolt formaságokra. Tartalmilag ugyan teljesen azonosak ezek az oklevelek a későbbi hiteleshelyi oklevelekkel, mivel azonban a kormányzat egy korábbi gyakorlatához kötődnek, s jogérvényük is nyilvánvalóan korlátozottabb, szerencsésebb lenne az ilyen oklevelekre a személyi reláció megnevezés (amivel megkülönböztethetnénk őket a hiteleshelyi, azaz testületi relációktól), vagy a német diplomatikai terminológiából kölcsönzött referátum kifejezés (ami utalna a szóbeliséghez közel álló jellegre, hisz az ilyen jelentések jelentős része valóban szóban történt, amint azt Fügedi Erik megállapította) alkalmazása 22 . Vele szemben az 1272. évi fordulat éppenséggel a hivatali ügymenet, a kancelláriaszerűség irányába tett lépésként, a királyi kancelláriából kiinduló tudatos modernizálásként értékelhető. Favus apát oklevele tehát a még élő, de már hanyatlófélben lévő archaikus kormányzási módszer igényei szerint született, s eredetileg sem lehetett záradéka. For20 Solymosi László: A székesfehérvári káptalan hiteleshelyi működésének főbb sajátosságai az Árpád-korban. A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége. Szerk.: Farkas Gábor. Székesfehérvár 1996, 180-201. A székesfehérvári káptalan a pecsétreformot IV Béla tanácsával és egyetértésével (de communi consilio et consensu domini Bele quarti, ÁUO VI. 531. és Urkb. Burgenland I, 231. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a reformot a káptalan oklevele még egy bölcsességgel is alátámasztotta: iuxta verbum sapientis: „quanto iuniores sunt homines, tanto perspicaciores et magis ingeniosi", a jól hangzó érvelés Priscianus gramatikájának prológusából van, Inst. gram. prol. I.), az országos hatáskör kialakulása pedig szoros kapcsolatban volt Székesfehérvárnak világi kormányzati központ jellegével, uo. 186, 192. A rendszerint alkancellári címet viselő préposton keresztül a fehérvári oklevéladás egyébként is közvetlen kapcsolatban állt az udvari írásbeliséggel, uo. 193. 21 Misszilis jellegű, záradékolatlan oklevelek pl. RDES I. 531, 532, 533. sz. 22 Ma Milagros Cárcel Ortí, ed.: Vocabulaire international de la diplomatique. Valencia 1994, 85.