Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Soós István: A Pest megyei Sőregi-család

Soós István A PEST MEGYEI SŐREGI-CSALAD A Pest megyei nagyobb birtoktömbök közé ékelődő, ma Tápiószentmárton falu részét képező Sőreg középkori fő birtokosai a 16. század elején kihalt, a településnek nevet adó Sőregiek voltak. A família, amelynek története a 13. század kezdetéig nyúlik vissza, vagyonát és közéleti szerepét tekintve nem tartozott a megye jómódú (benepossessionatus), jelentősebb köznemesi családjai közé. A Sőregiek első ismert tagja Miklós nádor poroszlója (pristaldus) a „Seureg falubeli Ymarad", akit a nádor 1219-ben azzal a feladattal bízott meg, hogy Nagyváradra, tüzesvas próbára kísérje a Bagya faluból való és gyilkossággal vádolt Pet, Terpe, János és Sicia nevű jobbágyokat.

1 Másfél évtizeddel később, 1234-ben Ymarad László országbíró és bácsi ispán ítélete levelében szerepel, melyben László tanúsította, hogy a királyi pristaldus, a Sőreg (Seureg) falubéli Ymarad, Simon fia, jelenlétében („Imardo filio Simun de uilla Seureg pristaldo existente") Ambrus esztergomi kanonok és Feud nevű tisztviselője (ministerialis) esküt tettek arról, miszerint a Szolnok megyei Ynew (Jenő) egy ekényi szántóföld, melyet Szolnok várának várjobbágyai és lakói maguknak követeltek, a Szent Adalbertről elnevezett esztergomi káptalan tulajdona volt.

2 Még ugyanebben az évben Ymarad (Imurad) újabb megbízatást kap az említett országbírótól: egy peres ügy kapcsán ő kísérte el tüzesvaspróbára Váradra a Nógrád várának várjobbágyait és a Nógrád megyei Zsember falu lakóit.

3 A család tagjaival ezt követően a 14. század elejéig nem találkozunk. Sőreg falut, mint birtokukat azonban, melyet feltehetően még Ymarad szolgálatai fejében királyi adományként kapott, az egykori poroszló leszármazottai nemcsak megtartották, de házassági kapcsolataik révén még újabb birtokokat is szereztek Pest megyében. Erre bizonyíték többek között, hogy Sőregi Zaheus („Zaheus de Sevreg") lánya, Sőregi Anasztázia („Nestasya"), Ecséri Dénes birtokos felesége, aki férje halála után, 1315. december 6-án a budai káptalan előtt ecséri birtokrészét unokatestvérére, Sőregi Jánosra hagyta örökül.

4 1 Regestrum Varadiense examinum ferri candentis ordine chronologico digestum, descripta effigie editionis A. 1550 illustrantium Sumptibusque Capitali Varadiensis Lat. Rit. Curis et laboribus Joannis Karácsonyi et Samuelis Borovszky (...) editum. Bp., 1903.- Annus 1219. Nr. 189. (74.) 221-222. ( = Reg. Var.); Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez. Oklevélregeszták. 1002-1437. Budapest, 1982.18. sz. ( = Bakács); Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XIII. századtól. In: Tápió mente néprajza. Szentendre, 1985. I. 78. (Studia Comitatensia 15.) Kocsis egy helyütt, tévesen Ynardus-nak nevezi Ymaradot. (67.) 2 MESI. 306-307. (Nr. 367.); ÁUO XI. 271-272., Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. Függelékül az Inárchi Farkas, az Irsai Irsay, valamint a Szilasi és Pilisi Szilassy családok története. Budapest, 1938. 5. (21. sz.) ( = Bártfai Szabó); Bakács 35. sz.; Kocsis Gy. i. m.. 78. 3 Reg. Var. Annus 1234. Nr. 380. (133.), 303. 4 HO III. 64-65.; Bakács 341. sz., Kocsis Gy. i. m. 78.