Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Soós István: A Pest megyei Sőregi-család

SOÓS ISTVÁN A Sőregiek ezt követően csak több évtizeddel később bukkannak fel ismét a forrásokban, nevezetesen az 1390. május 22-én, a budai káptalan előtt lezajlott birtokperben. A per egyrészről Sőregi Miklós fia Sőregi János és az ő időközben elhunyt fiának, Istvánnak özvegye és gyermekei, Damián és Jakab, másrészt a Sőregiek között robbant ki. Az özvegy ugyanis időközben szomszédos falut, Tápióbicskét birtokló Bicskey-család egyik tagjához ment férjhez, és jogos leánynegyedét, a Bicske és Sőreg közötti birtokrészt követelte a Sőregiektől, akik azt nem voltak hajlandók neki és gyermekeinek kiadni. A perben tanúként idézték meg Sőregi Jánost, István apját és Sőregi Pétert, míg a család egy másik tagja, Sőregi Elek mint nádori ember jelent meg.

5 Az a tény, hogy Sőregi Elek a nádor személyes képviseletében vett részt a Sőregiek és a Bicskeyek közötti peres ügyben, felemelkedésükre utal. A következő évszázadban a família tagjai egyre gyakrabban tűnnek fel az okleveles forrásokban: részint királyi emberekként birtokperekben, birtokadományozással-örökléssel kapcsolatos ügyekben, részint literátusokként. A kis- és köznemesek számára a felemelkedés, a közszereplés, a jogi pálya egyik lehetősége volt, hogy királyi emberként (homo regius) vettek részt különböző birtoklási és hatalmaskodási perekben, jogügyletekben, illetve ezek végrehajtásában. Megbízásukat egy-egy esetre kapták, és többnyire a jogügyletek színhelyéhez közel lakó előkelőbb személyek közül jelölték ki őket.

6 Mint literatusok azok közé a köznemesek közé tartoztak, akik „társadalmi státusuk fenntartása érdekében tanultak, írástudó emberekké" váltak.

7 Közülük többen feltehetően annak a Sőregi Dénes fia Osvátnak a leszármazottai voltak, akit ott találunk Zsigmond király és császár ama kíséretének tagjai között, akik 1433-ban az uralkodóval együtt Rómába tartottak.

8 Sőregi Osvát „nemes vitéz" (nobilis miles), a királyi aula tagja, a váci egyházmegyéhez tartozó Sőreg falu birtokosa és az ottani, a Szent Kereszt tiszteletére felszentelt plébániatemplom kegyura volt.

9 Sőregi Osvátnak a király környezetében való jelenléte kétséget kizáróan arra utal, hogy a Sőregi-család illetve annak néhány tagja egy ideig jelentősebb szerepet játszhatott a korabeli Pest megye életében. Királyi emberként vettek részt pl. a Nyársapátiak és a Ceglédet birtokló óbudai apácák, illetve a ceglédi 5 MOL, O 18. 4-199. (Régi jelzete: Procul. Tab. 199.); Bakács 1022. sz. 6 ZsO III. Lásd Borsa Iván bevezetőjét a 7-8. oldalon. 7 Tringli István: Pest megye története a középkorban. (Kézirat) - Itt szeretnék köszönetet mondani Tringli Istvánnak, hogy kéziratát a rendelkezésemre bocsátotta és hasznos tanácsaival a Sőregre és a Sőregiekre vonatkozó okleveles forrásokra felhívta a figyelmemet, továbbá hasznos tanácsaival a munkámat segítette. Hasonlóképpen köszönetemet fejezem ki Draskóczy István kollégámnak, aki a feltárt okleveles anyag forráskritikai vizsgálatában segítségemre volt. 8 Zsigmond kíséretéről lásd e kötetben Csukovits Enikő tanulmányát: Egy nagy utazás résztvevői. (Zsigmond király római kísérete.) Sőregi Osvátra vonatkozó adatokat lásd még: Wertner Mór: Zsigmond király magyar kísérete Rómában 1433-ban. Századok, 37 (1903) 917. és Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. 1301-1457. Bp., 1996. II. 216. 9 „Supplicat Oswaldus Dionysii de Sewreg, nobilis miles Wacziensis dioecesis, ut ecclesiam parochialem S. Crucis de Sewregh, dictae dioecesis, cuius idem patrónus existit, visitantibus indulgentia concedatur." - Ld. Lukcsics Pál: XV századi pápák oklevelei. II. k. IV Jenő pápa (1431-1447) és V Miklós pápa (1447-1455). Bp., 1938. 105. (No. 156.)