Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Rasztik Tibor: A péterváradi apátság leltára 1495-ből. (Adalékok középkori ciszterci monostoraink anyagi kultúrájához)
gistrumainkban a monostori levéltárakra is kitértek. Az okleveleket a sekrestyében őrizték, Péterváradon és Zágrábban egy-egy ládában. Utóbbi leltárában röviden kivonatolták a monostor 76 darab oklevelét. Péterváradon leltárba vették a tabula promontoriákat is, ami alatt feltehetően a jelentős szőlőbirtokokkal és bortizedjövedelemmel rendelkező monostor szőlőtelekkönyveit érthetjük. A bélháromkúti inventárium nem említ okleveleket, viszont feltüntette a konvent ezüst pecsétnyomóját. A használati tárgyak terén egyértelműen az egyszerű, de széles választékkal rendelkező Zágrábot illeti az első hely, még akkor is, ha a másik két monostor leltáráról gyanítható, hogy szokás szerint csak az értékesebb, vagy legalábbis fontosnak vélt tárgyak listáját tartalmazza. 42 A zágrábi bútorok és egyéb berendezési tárgyak sorában öt asztalt — kettő fiókos —, négy ágyat, 13 széket, az említett könyvesszekrényen kívül még öt szekrényt, két jó rézmedencét és egy lámpást írtak össze. E tárgyak közül a péterváradi leltár csak az asztalokat vette számba, összesen hetet. A luxusnak számító templomi órákat viszont feltüntették, azzal a jellemző megjegyzéssel, hogy Pesten vannak Fábián deáknál javítás végett. E holmik közül Bélháromkúton is csak hat asztalt és három réz mosdómedencét leltároztak. A zágrábi textilek sorában két falikárpit (egy nagy és új, meg egy régi), két függöny, két lepedő, egy ágytakaró, egy derékalj (adományozója oltárterítőnek szánta), öt párna (egy nagyobb bőrből, három a família használatára és egy hitvány), az oltárvánkosokon kívül további hat vánkos (két fehér színű, négy bőr), valamint egy öltözet csemelet ruha szerepel, amelyet adományozója szintén egyházi használatra, papi öltözetnek szánt. Péterváradon a nem kifejezetten liturgikus célra készült textilekre csak az alsó sekrestyében lévő öt régi és egy új falikárpitra találunk adatot. A Bélháromkúton leltárba vett három tapéta, négy párna, három vánkos és öt pokróc is meglehetősen szegényes felszerelés ezen a téren. Az asztalneműk közül Zágrábban öt asztalterítővel (egyiket a gyertyák letakarására használták), hat kancsóval — kettő korinthoszi (ezüst?), a többi ón —, hat kristálykupával, 28 kisebb-nagyobb csészével, köztük 15 ónpéldánnyal, 50 fatányérral, két nagy, új és jó vaspalackkal, 14 evőkanállal (az egyik vasból, a többi fából készült), öt vasés fatálcával, öt új sótartóval, egy kis fém kézmosótállal, négy közepes asztali törülközővel, valamint 25 gyertyatartóval (egyik háromágú, 20 réz, négy vas) találkozunk. Péterváradon nem írtak össze egyetlen asztalneműt sem. Bélháromkúton azonban öt kancsót, hét csészét, egy serleget és egy tányért vettek számba. Leltárba kerülésük azzal magyarázható, hogy valamennyien az értékesebb anyagnak számító ónból készültek. Zágrábban a konyhafelszerelést hat üst (a hozzájuk való két vaslánccal), három nagyobb teknő, négy-négy nyárs és szita, valamint egy fa- és egy rézmozsár képviseli. Bélháromkúton egy láncot és két rézmozsarat említenek. Fazekakat nem találunk Zágrábban, a másik két 42 A Mohács előtti leltárak bizonyos — társadalmi réteg szerint módosuló — értékhatár alatt csak ritkán tüntetnek fel tárgyakat, nagy részük csak az értékesebb, illetve az örökölt vagy vásárolt ingóságokat veszi számba. Ld. Kubinyi András.: Die Rolle der Archäologie und der Urkunden bei der Erforschung des Alltagslebens im Spätmittelalter. In: Études historiques hongroises publiés a l'occasion de XVIe Congres International des Sciences Historiques par le Comité National des Historiens Hongrois. I. Bp. 1985. 617.; Kubinyi A.: Anyagi kultúra i. m. 55, 59.
