Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Rasztik Tibor: A péterváradi apátság leltára 1495-ből. (Adalékok középkori ciszterci monostoraink anyagi kultúrájához)
monostorban viszont egyaránt négy volt belőlük. A péterváradi példányok rézből készültek, a bélháromkútiak vasból. E tárgyak sorát Péterváradon három nagyüst zárja. A szerszámok tekintetében is Zágrábé az elsőség. Szerény felszerelése ellenére az összes monostor közül a legközelebb áll a ciszterci gazdálkodás elveihez és munkaeszményéhez. Tételesen: hét bárd, illetve fejsze (három-három nagyobb és kisebb, egy favágáshoz), 14 kapa, két vasvilla, 15 kisfuró, egy ostyasütő vas, egy tűzgyújtásnál használatos vasszerszám, öt legyező-fújtató, három hágcsó (kettő új és nagy), valamint hét vadászháló. Említenek még egy sátrat és hat nagy tábla méretre vágott üveglapot is. Péterváradon egyetlen szerszámot sem leltároztak, Bélháromkúton is csak két fejszét és egy ostyasütő vasat. Valamilyen járművel mindegyik monostor rendelkezett. Pétervárad egy hatökrös, Bélháromkút egy négyökrös szekérrel, Zágráb két csónakkal. A használati tárgyak közül már csak a tárolóeszközök vannak hátra. Ládák, hordók és amphorák, melyekből mindhárom monostor elég tekintélyes készlettel rendelkezett. Ha éppen nem voltak üresek, okleveleket, könyveket, szenteltvizet, gabonát, olajat, bort, ecetet, és káposztát tartottak bennük. Zágrábban ezeken kívül vödrök, csöbrök, vékák és dézsák is voltak, utóbbiakat az apátsági szőlő feldolgozásához használták. Itt említik a bükkalját is, 43 amelyet egyetlen nyelvtörténeti-etimológiai szótárunk sem adatol. Nevéből és a szövegkörnyezetből ítélve bükkfából készült tárolóeszköz lehetett. A fegyverek és hadianyagok csoportjában Pétervárad újra visszaszerzi elsőségét. Az építészeti paramétereken túl ezen a területen mutatkozik meg legplasztikusabban az apátság várjellege. Bélháromkúton egy darab fegyvert sem vettek nyilvántartásba, Zágrábban egy számszeríjat nyilakkal, s két lándzsát említenek. Az ottani használati tárgyakból ítélve ezek a fegyverek inkább vadászati, mint önvédelmi célokat szolgáltak. Ami Péterváradot illeti, 12 féle fegyvere, illetve hadianyaga közül a lőfegyverek vannak többségben. Hét ágyúja közül három hofhica, kettő tarack, egy féltarack, s egy perdolko. Utóbbi nem ismeretes tüzérségi szakirodalmunkban. 44 A leltárban a féltarack és a szakállas puskák közt sorolják fel. A név és a szövegkörnyezet alapján tehát valószínűleg kis kaliberű itáliai ágyúfajta lehetett. Az ágyúkat 53 szakállas puska és két kézi puska 45 követi 4,5 mázsa lőporral és 150 golyóval. A mechanikus lőfegyverek sorában 20 számszeríj szerepel 3000 nyíllal, valamint a számszeríjakhoz tartozó nyolc felhúzó szerkezettel, régi magyar nevén tekervénnyel. 46 A sort végül 16 lándzsa és hét pajzs (öt nagy és két régi kicsi) zárja. 43 Az eredetiben: bwkalya. Négy volt belőle. Mon. civ. Zagr. 202. 44 A felsorolt ágyúfajtákra Saád E: A magyar tüzérségi szavak története. Pécs 1936. 10-19.; Zarnóczki Attila: Fegyverzet, katonai felszerelés, hadsereg Magyarországon Hunyadi Mátyás korában. Hadtörténelmi Közlemények 103 (1990) 59-64. Megjegyezzük, hogy leltárunk írnoka e szóhoz bizonytalanul viszonyult. Lejegyzésekor először tévesztett, majd javított, végül az egészet áthúzta és inkább újra leírta az előző fölé. Másolatról lévén szó könnyen meglehet, hogy téves olvasattal állunk szemben. 45 Köztük voltak azok is, amelyeket Ulászló az előző évben hozatott Péterváradra. Ld. a 20. jegyzetet. 46 1493: „Thekerven, quibus mediantibus balisti atrahuntur..." Thallóczy Lajos-Horváth Sándor: Jajcza (bánság, vár és város) története 1450-1527. (Mon. Hung. Hist. 1/40.) Bp. 1915. 98.
