Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Rasztik Tibor: A péterváradi apátság leltára 1495-ből. (Adalékok középkori ciszterci monostoraink anyagi kultúrájához)

feltüntetett nyolc darabos készlet révén van tudomásunk. Szentségtartóból (Agnus Dei-vel) Péterváradon kettőt őriztek, az egyik ezüstből készült, a másik Szent Balázs csontereklyéjét tartalmazta. A bélháromkúti monstrantia szintén nemesfémből, aranyozott ezüstből készült, míg a zágrábi csak rézből. A zágrábi három Agnus Dei közül viszont az egyik aranyozott ezüst volt. Az eredeti ciszterci eszményt képviselhette a másik két rézpéldány, melyekről kiemelik, hogy Jakab szerzetesé voltak. Péterváradon és Bélháromkúton egy-egy, Zágrábban pedig két tömjénezőt leltároztak. A péterváradi példány anyaga ezüst, a zágrábiaké réz. Misekancsórói csak a bélháromkúti leltárban olvashatunk. A 14 darabos tekintélyes készletből kettő ezüstből, a többi ónból készült. Pacifikálét is csak itt említenek, mégpedig egy kerek formájút ezüstből. Mindhárom monostor szokás szerint bőven el volt látva ereklyékkel is. Péterváradon a már említett Szent Balázs-csontereklyét egy reliquiákkal teli ezüstszelence egészítette ki, Bélháromkúton pedig az ereklyetartó nagykereszten kívül még egy nagy dobozban is őriztek belőlük. Zágrábban az ereklyék egy kis ladikot töltöttek meg. A fémből készült főpapi jelvényeket Péterváradon és Bélháromkúton egy-egy pásztorbot képviseli. A péterváradi példány aranyozott rézből készült. Péterváradon tudomásunk van egy olaj nélküli, következésképp nem használt üveglámpásról is a szentségtartó megvilágításához. Nem ez az egyetlen árulkodó jel, amelyből arra következtethetünk, hogy a 15. század végére e monostorban jóformán már nem is miséztek. A három monostor közül egyedül itt volt hangszer, éspedig egy drága templomi orgona.

34 Persze a már eddig is disszonáns kép nem volna teljesebb a leltárban feltüntetett rossz ólomsípok nélkül. Végül a főleg ereklyék tárolására szolgáló ládikákat, dobozokat, és szelencéket említhetjük, kiemelve a péterváradi monostor egy réz-, egy aranyozott fa-, és két aranyozott ezüsttékáját. A három monostor kegyszerekkel és liturgikus tárgyakkal való ellátottsága tehát viszonylag kiegyenlítettnek tűnik. A legtöbb értékes anyagból készült és gazdagon díszített kegyszert természetesen Pétervárad mondhatta magáénak. A péterváradi tárgyakra a régiség

35 és az egyenletesen eloszló pompa a jellemző, a zágrábiakra a változatosság, számos új darabbal,

36 a bélháromkútiakra pedig a harmonikus egyszerűség egy-egy értékesebb darabbal. A zágrábi kegyszerek az igen értékestől az egészen egyszerűig terjedő skálán helyezkednek el. Leltárában az aranyozott ezüst tárgyak és bíbor ruhák együtt szerepelnek rézből, ületve vászonból készült társaikkal. Némelyikük versenyre kelhetne a péterváradi darabokkal, sőt alkalomadtán meg is előznek egyet-egyet. A zágrábi monostor paramétereit ismerve a péterváradi apátság felszereltsége ebből a szempontból már nem is tűnik annyira extrának: anyagi lehetőségei jóval többet megengedtek volna. 34 A ciszterci monostorokban 1486-ban engedélyezte használatát a generális káptalan. Lékai i. m. 244. 35 Leltára jellemző módon hat esetben használja az antiquus jelzőt, míg a novus-t csak egyszer, egy új falikárpit esetében. 36 Egy részük adományként került a monostorba. A zágrábi leltár egyébként külön fejezetet szentelt a dalmáciai roseni püspök adományainak, melyeket végrendeletében a monostornak juttatott.