Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Jakó Zsigmond: Az erdélyi fejedelmek levéltáráról

ticuma, id. Kemény Sámuel, Kemény József, Ötvös Ágoston, Mike Sándor, Tunyogi Csapó József és más történetkutatók gyűjteményei, valamint a Magyar Országos Levéltárban őrzött erdélyi káptalani archivum regnicolare jelentős mennyiségű töredéket megőrzött napjainkig a fejedelmi levéltár Gyulafehérváron fennmaradt részéből. Mindezek ellenére magáról az egykori fejedelmi levéltárról ma már csak azokból az I. Rákóczy György által készíttetett regesztrumokból nyerhető pontosabb tájékoztatás, amelyeket alább kívánok ismertetni. A gyulafehérvári Batthyaneum kézirattára Mss LX. 196., 200., 201., valamint a budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattára Mss G. 104/a jelzet alatt az erdélyi fejedelmi titkos levéltár anyagához 1638 és 1643 között készített segédkönyvek közül négy darabot őriz; Gyulafehérváron kettőt eredeti, díszes bőrkötésben. A Batthyaneumban levők nyilvánvalóan a fejedelmi és a káptalani levéltár közötti, fentebb tárgyalt kapcsolat szálán került jelenlegi őrzőhelyére. A budapesti kézirat Szilágyi Sándor hagyatékából 1899-ben jutott az Egyetemi Könyvtárba, de teljesen bizonyosra vehető, hogy az előbbiekkel azonos forrásból, szintén Gyulafehérvárról származik. A Batthyaneum a regesztrumok Beke Antal által készített másolatát is őrzi. A káptalani levéltár egykori szorgos gondviselője tehát közzétételükre gondolt, de erre végül sem került sor. így aztán a magyar levéltárvédelemnek ezek az érdekes és rangos emlékei mindmáig elkerülték a kutatók figyelmét. Eddigelé csupán a budapesti kötet létezését jelezte röviden az irodalomtörténész Jenéi Ferenc,

43 aki helyesen állapította meg, hogy a kézirat meghatározása téves, mert az nem Debreczeni Tamásnak, a Rákóczyak magyarországi birtokai jószágigazgatójának az irataihoz, hanem I. Rákóczy György fejedelem levéltárához készült. Már az eddig elmondottakból is kiderülhetett, hogy I. Rákóczy György nemcsak tisztában volt a levéltárak és általában az iratvédelem fontosságával, hanem személyes vonzódást is érzett a levéltári munka, az iratok rendezése iránt. Ezekből a regesztrumokból is kiderül, hogy elkészítésükben is tevékenyen részt vett; néhol diktálhatta a bejegyzéseket, máshol saját kezűleg javította vagy kiegészítette azokat. Maga is olvasgatta a régi leveleket és megjegyzéseket is fűzött hozzájuk. Pl. Sövényfalvi Dánielnek 1616-ban Bethlen Gáborhoz írott levele hátára ezt jegyezte rá: „Jámbor asszon fiául tanulhattam belőle: se töröknek, se németnek ne higyjen a magyar."

44 Kétségtelen, hogy a fejedelem nem csupán irányította a rendezők munkáját, hanem maga is részt vett a titkos levéltár rendezésében és e segédeszközökben megörökített levéltári rend az uralkodó felfogását tükrözi. Az öreg fejedelem levelezéséből számtalan megnyilatkozását lehetne idézni arra vonatkozóan, hogy mekkora fontosságot tulajdonított az iratok rendezett állapotban tartásának. Legyen elég itt a fiának küldött ilyen vonatkozású figyelmeztetéseire utalnunk.

45 A fejedelmi levéltárnak arra a nagyszabású ren43 Jenéi Ferenc: A Balassi-hagyaték történetéhez. ItK 70. (1966. 195-197.) 44 Történelmi Tár 1881. 614. (Szilágyi Sándor) 45 Mon. Hung. Hist. Dipl XXTV. 65., 72., 134., 178., 182., Történelmi Tár 1891. 158. (Petkó Béla)