Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Jakó Zsigmond: Az erdélyi fejedelmek levéltáráról

kötöttek ki a fejedelemség zűrzavaros végnapjaiban. Főként Bethlen Gábor és I. Rákóczy György diplomáciai levelezéséből kerültek Telekihez igen becses darabok. Ezeket politikai tanulság okából ő maga is forgatta, sőt saját kezűleg rendezte, olykor megjegyzéseket is fűzött szövegükhöz, szűkebb körén belül mások figyelmét is felhívta az érdekesebb iratokra. Bethlen Eleknek még kölcsönzött is belőlük készülő történeti munkájában való felhasználásra.

38 A székváros elpusztítását követően a fejedelmi udvar visszazuhant a középkori vajdaság szintjére és azokra az időkre emlékeztető módon ingázott az Apafi család vagy a kincstár különböző birtokai, várai között. Vele együtt költözött egyik helyről a másikra, ládákba vagy hordókba rakva a fejedelmi titkos levéltár vagy annak legfrissebb állaga a kancelláriával együtt. Ezzel lényegesen meggyengült, esetlegessé vált a káptalani hiteleshely és a fejedelmi levéltár között Bethlen Gábor uralma óta jól működő iratvédelmi kapcsolat. A fejedelmi levéltárnak a káptalani levéltárban őrzött része, helyileg is elkülönült a politikai fontosságú iratokat tartalmazó archívumtól, a Gyulafehérváron és Szebenben hagyott régebbi anyag egyre érdektelenebbé vált a kormányzat számára és ennek megfelelően fokozatosan csökkent a biztonságáról való gondoskodás. A fejedelemség gazdasági adminisztrációja ekkor már alig valamivel volt több az Apafi birtokok és a kincstári uradalmak, bevételi források igazgatásánál. Ehhez pedig szinte teljesen elegendő volt az a folyó ügyviteli anyag, ami a gazdasági vezetést keményen kezében tartó, erélyes fejedelemasszony, Bornemisza Anna személyes ellenőrzése alatt állott. Az elfogadott számadások tehát többé nem a káptalani levéltárba kerültek, hanem a fejedelemasszonyhoz, aki azokat uradalmanként csoportosítva az ún. jószágkormányzói (praefectualis) ládákban külön-külön őriztette, mindig könnyen szállítható állapotban. A gazdasági-pénzügyi igazgatás iratanyaga tehát az Apafiak korában a fejedelmi család levéltárába került. A fejedelemség bukása után kiépülő új kormányzati rendszer szakértő vezetői jól tudták, hogy mekkora a levéltárak jelentősége az államvezetés szempontjából. Ezért mindjárt a guberniumi rendszer berendezkedése kezdetén igyekeztek az Apafi-korszak kormányzati iratainak összegyűjtésére. Fejedelmi levéltár helyett az erdélyi állam levéltárát akarták kialakítani. Ezért a gubernium 1696-ban felszólította II. Apafi Mihályt, hogy „a fogarasi urbáriumokat, az országot illető conservatoria és praefecturalis ládákat hozassa, vagy még előbb is küldje" Tordára.

39 Ennek azonban egyelőre aligha lehetett kellő foganatja, mert a gazdasági irományok nagy része ezekben a zavaros időkben az elhunyt I. Apafi Mihály tisztviselőinek a kezében maradt továbbra is. Pl. így történt ez Borbereki Fábián János praefectus ládájával is. De hasonló vontatottsággal haladt a fejedelmi levéltár politikai iratainak az összegyűjtése is. 38 Történelmi Tár 1884. 290. (Gergely Samu), Magyar Történelmi Tár XX. 102-106., 111115. (Jakab Elek), Történelmi Tár 1882. 434-469.; 1884. 290. (Gergely Samu). A Bethlen Eleknek kölcsön adott fejedelmi levéltári iratok jelentős része máig a Bethlen család keresdi levéltárában, a Teleki Mihályhoz került anyag pedig részben családja különböző levéltáraiban, pl. a kővárhoszszufalusi archívumában található. Vö. Történelmi Tár 1908. 227-247.; 1909. 378-406. (Lukinich Imre) 39 Magyar Történelmi Tár XXI. 74., 299-300. (Jakab Elek)