Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Jakó Zsigmond: Az erdélyi fejedelmek levéltáráról

kincstárból kihordatta az ott őrzött történelmi emlékeket, „a török császároktól a legelső szövetségkötéstől kezdve küldött és megőrzésre eltett titkos leveleket, valamint egyéb királyi és fejedelmi okmányokat, igen fontos dolgokról szóló irományokat rakásba hordatta és feltüzeltette."

13 Abból a szemléletből azonban, hogy az ország kormányzására vonatkozó irományok a fejedelem, illetve családjának tulajdonát alkotják, nem csupán károk, hanem előnyök is származhattak. Pl. amikor Báthory István gyermektelenül meghalt, Báthory Zsigmond utasíthatta a király temetésére utazó erdélyi küldöttséget arra, hogy ne csak a dinasztia Erdélyből kivitt levéltárát, hanem az elhunyt király erdélyi vonatkozású hivatalos és magán iratait, levelezését szedjék össze és hozzák haza a grodnói tárházból. Brutus Mihály Magyarország történetét tárgyaló munkája a kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a Báthoryak családi levéltára ténylegesen hazakerült Lengyelországból.

14 A dinasztia levéltárát Báthory Zsigmond ugyan erősen megtizedelhette, de a Gyulafehérváron napjainkig megmaradt kormányzati iratok és levelezés bizonysága szerint teljesen nem pusztíthatta el. A Jósika István kancellár őrizetében volt újabb hivatalos iratokat, gyakorlati és politikai megfontolásokból Bocskai István óvta meg az enyészettől, a levelezési anyagot pedig valószínűleg Szamosközy István történetírói érdeklődése menekíthette be a káptalani levéltárba.

15 Amikor a XVI-XVTL század fordulóján a fejedelmi hatalom megingott, megszakadt a politikai élet folyamatossága több ízben is, sem fejedelem, sem fejedelmi levéltár nem volt, az egyébként rendkívül erőtlen erdélyi rendekre hárult az országos érdekű iratok megőrzése. Ezt ők, hagyományaiknak megfelelően, a káptalani hiteleshelyi levéltár feladatkörének kibővítésével kívánták megoldani. így lett a káptalani archívum regnicolare egy időre ismét Erdély országos iratvédelmi intézménye. Jóllehet Báthory Gábor meggyilkolása (1613) után családja férfi ágon rövidesen ki is halt, az utána maradt kormányzati iratokból édeskevés kerülhetett utódja kezébe. Ezek inkább a Báthoryak mérhetetlen vagyonát öröklő családok, majd Báthory Zsófia kezével főként a Rákóczyak levéltárába olvadtak be. Ezért Bethlen Gábornak 1614-ben teljesen elölről kellett kezdenie a fejedelmi levéltár kialakítását, melyet végül is I. Rákóczy György fejezett be. A fejedelmi levéltárnak Bethlen Gábor uralmától fogva számítható újabb fejlődési szakaszát a központi kormányhatóságok írásos ügyintézésének szabályozása, rendszeressé tétele alapozta meg. E folyamat legfőbb hajtóerejének mind Bethlen Gábor, mind pedig I. Rákóczy György esetében az uralkodó rendkívüli munkabírása és az ügyek intézésében való közvetlen, tevékeny, személyes részvétele tekinthető. 13 Szilágyi Sándor (kiad.): Szamosközy István történeti maradványai, 1598-1599. Mon. Hung. Hist. Script. XXVIII. Bp. 1876. 47., Szamosközy István: Erdély története. Bp. 1963. 64-65. 14 Veress Endre (kiad.): Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király levelezése. I. Kolozsvár 1944. V-VI. (a bevezetésben!)., Történelmi Tár 1879. 341-343. (Fabritius Károly) 15 EOE IV 215.