Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Hermann Zsuzsanna: Keseregjenek vétkük büntetésén. ítélet Vorösvárról és végzés Rákoson

von Stubenberg Wülfing f1326 k. Frigyes Í1372 k. Ulrik tl364 Kapfenbergi ág Jakab tl434 k. Wurmbergi ág Frigyes tl443 Jánost1462 Leutold 1423-68 Tamás (Thoman) 11470 k. Farkas (Wolfgang, Wülíing) tl511 hz.: 2. Ilona, Stubenberg Leutold leánya Jánost 1480 e. Ilona, hz.: Stubenhz.: 2. Márta, berg Farkas Baumkircher András leánya András Í1501 hz.: Borbála, Baumkircher Vilmos leánya Margit hz.: Baumkircher György Boldizsár** G tl509 hz.: Kanizsai Katalin, Ellerbach János özvegye Gáspár tl524 Magdolna* szül.: 1499/1500 Erazmus t!521 * 1502. május 10-én Baumkircher Vilmos leányának, akkor már Stubenberg András özvegyének, Seyfried von Polheim feleségének, Borbálának a leányát, Magdolnát a vasvári káptalan két és fél évesre becsülte (DL 104114). Leánya, Anna 1556-ban Nádasdi Tamáshoz intézett levelében részt követelt annak, illetve feleségének, Kanizsai Orsolyának a birtokaiból. Ennek igazolására készült az a leszármazási tábla, amely bár Orsolyát teljességgel hibásan az 1465 táján elhunyt Kanizsai Imre fiától (a magtalanul elhunyt) Miklóstól származtatja, saját származását azonban föltehetően — és dédanyjáig bezárólag igazolhatóan — jól adja meg (a levél és a tábla egyaránt: NRA 585-36). Ez az egyetlen adat arra, hogy Baumkircher Vilmos felesége, Margit Kanizsai Imre leánya volt (Reiszig E.: A Kanizsaiak a XV században. Turul 55. 1941. 29.) (Magát a Kanizsai családhoz tartozását egy 1519-es oklevél is igazolja, amelyben Margit mint „ genita de Kanisa" szerepel: DL 104359). Ennek alapján merem mindennemű bizonyíték nélkül, de eléggé erős gyanúként felvetni, hogy Ellerbach János, majd Stubenberg Boldizsár felesége, akit az Erdődiek 1500. évi eltiltó oklevelében (11. jegyzet) neveztek Kanysa-i Katalinnak, talán ugyancsak Imre leánya, tehát Margit nővére volt. ** Wurzbach életrajzi lexikona (Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 40. Th. 1880. A Stubenberg családfa a 116-117. között) és — valószínűleg ennek nyomán — Siebmacher „Wappenbuch"-ja (4. Bd. 4. Abt. 2. Th. 1919. 277.) egyaránt Gáspárt tünteti fel Stubenberg János három fia közül (a Ferenc nevű fiatalon elhunyt) a legidősebbnek, az előbbi ezt külön is hangsúlyozza (132.). Ez azonban oly nyilvánvalóan ellenkezik az oklevelek adataival — a Baumkircher György örökségéről rendelkező oklevéltől a perben a testvére nevében fellépő Boldizsárról szólókig —, hogy merészeltem megfordítani a sorrendet. Nyilván az ő fia, az 1513. évi ítéletlevél alperese volt az 1521-ben a bécsi minorita templomban eltemetett Erasmus von StubenbergWurmberg (Wurzbach i. m. 142.).