Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Horváth Emőke: „De viris illustribus". Egy fogalom értelmezései

Horváth Emőke „DE VIRIS ILLUSTRIBUS" Egy fogalom értelmezései Egy sajátos és kedvelt, mélyen keresztényi indíttatású középkori irodalmi műfaj született Szt. Jeromos „De viris illustribus" címet viselő műve nyomán. Az egész középkoron át népszerű maradt ez a műfaj, egészen a 16. századig keletkeztek újabb, egy-egy korszak és terület, jeles férfiait" bemutató művek. Jelen tanulmány Jeromos, Gennadius, Sevillai Izidor és Ildefons művein keresztül próbálja meg bemutatni a műfaj jellemzőit, valamint az évszázadok folyamán végbement fogalmi módosulásokat. Ildefonst azért tartom cezúrának, mert csak nagy időközzel következik utána Sigibertus Gemblacensis katalógusa, ami azt jelenti, hogy a kora középkort az említett négy szerző munkássága képviseli. Az életrajzi katalógus, mint irodalmi műfaj, az ókorban sem volt ismeretlen. Munkája bevezetőjében Jeromos fel is sorolja a görög (Hermipposz, Antigonosz, Karisztiosz, Szaturosz, Arisztoxenosz) és a római (Varró, Santra, Nepos, Hyginus, Suetonius) elődöket.

1 Ugyancsak a bevezető magyarázatából ismerhetjük meg Jeromos célját: a Krisztus szenvedésétől Theodosius császár uralkodásának 14. évéig terjedő időszakban munkálkodó keresztény írók számbavétele.

2 Jeromos azt is megemlíti, hogy feltételei nem azonosak az antik szerzőkével, mert ők mások műveire támaszkodhattak, használhattak forrásokat, de ő semmi hasonlót sem követhet, csak Caesareai Euszebiosz tíz kötetes egyháztörténetét. Pontosan megnevezi azt is, hogy közvetlenül mi indította műve megírására: Kelszosz, Porphüriosz és Julianus, „a Krisztus ellen acsarkodó kutyák", azon állítása, hogy a keresztény egyháznak nincsenek bölcselői, szónokai és tanítói. Csak úgy cáfolhatta meg őket Jeromos, hogy összeállította a keresztény vagy valamilyen módon a kereszténységgel összefüggésbe hozható szerzők műveinek katalógusát. 1 Munkám során a katalógusok alábbi kiadásait használtam és ezek alapján idézek dolgozatomban: Hieronymi De Viris illustribus Liber. Accedit Gennadii Catalogus virorum inlustrium. Ex recensione Guilelmi Herdingi. Lipsiae, 1879. Gennadius: De Scriptoiibus Ecclcsiasticis. PL 58. torn. 1059-1120. col.; Isidorus Hispalensis: Liber de vi?is illustribus. Legújabb kritikai kiadása: Carmen Codoner Merino. Theses et Studia Philologica Salmanticensia. XII. Salamanca, 1964.; Ildefonsus Toletanus: Liber de viris illustribus. Legújabb kritikai kiadása: Carmen Codoner Merino. Acta Salmanticensia 65. Salamanca, 1972. „...apud grecos Hermippus peripateticus, Antigonus Carystius, Satyrus, doctus vir et longe omnium doctissimus Aristoxenus musicus. Apud Latinos autem Varró, Santra, Nepos, Hyginus et, ad cuius nos exemplum provocas, Tranquillus." Praefatio, 1. 2 „a passione Christi usque ad quartum decimum Theodosii imperatoris annum omnes qui de scripturis Sanctis memoriae aliquid tradiderunt..." Praefatio, 1.