Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

érdekben tett javaslatait, különösen az adó leszállítását, húzták-halasztották. Azon reményben tették ezt, hogy a zendülés hamar lecsillapul. Hiú remény volt ez ! Míg Károlyi Bécsben fáradozott, azalatt itthon a parasztzendülésnek hitt mozgaés Ugocsa vármegyéhez olyan kegyelmességét ajánlja, melyet magunk sem vártunk volna. Eis örök dicáőóégeó emlékezetre méltó jutalma őnagyóága (t. i. Károlyi) fáradozáóának.» (Károlyi Oki. V. köt. 27. lap.) Egyébként, hogy Károlyi nem dicsekedni és kitüntetéseket kérni ment Bécsbe, azt a saját fölterjesztéséből megállapíthatjuk. Ebben az érdekes és történetíróinktól még nem ismert fölterjesztésben még egyszer a király jóindulatába ajánlja szóval tett előterjesztéseit. Kérései ezek : magyar katonaóágot adjanak az orózágnak; a teljeóen kimerült ózegényóégen egy vagy kétévi adómenteóóéggel óegítáenek. A német katonaóágot éó az orózágot rabló rác katonaóágot meg kell fékezni. Megmondja Károlyi a fölterjesztésében azt is, hogy nem a maga jószántából jött Bécsbe, hanem Nigrelli kassai főgenerális küldte őt föl, hogy őfelségét az ország kétségbeesett állapotáról fölvilágosítsa. («Idem excellentissimus dominus generális mihi mandavit, quatenus in persona hic comparerem et majestati vestrae sacr. genuinam de omnibus informationem demississime praestarem.» Lásd «Providentia defa melléklete Károlyi levéltár.) 7*