Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

lom nagy erőre kapott. A Dolhánál szétvert csapatok is újra összegyűltek, s a vereségért boszút akarván állani, Károly vára ellen indultak. Károlyi Sándor majorjait tatár módra mind felpörzsölték, s miután a birtokot teljesen elpusztították, magát a várat is megkisérlették. Barkóczy Krisztina azonban ágyú- és puskatűzzel fogadta őket. Ez a csöndes és ájtatos asszony megmutatta, hogy ha a sors úgy fordul, a harcban is helyt áll.* * Thaly Kálmán, nemcsak Károlyi Sándorra, de a családja minden tagjára mérhetetlenül haragudván, Berchényi Miklós életében azt írja, hogy Barkóczy Kriá&tina, aki épp oly föávény volt mint a férje a vagyonáért reóaketett ! ! Vájjon honnét tudja ezt Thaly Kálmán ? Hiszen ha Barkóczy Krisztina a vagyonáért reszketett volna, akkor a felkelőket nem fogadja ágyútűzzel, hanem egyszerűen hozzájuk áll, s így mindenét megmenti. De nem tette, hanem küzdött ellenük, bár a szemével látta, hogy mindenét fölpörzsölik és elhurcolják. Ami a fösvénységét illeti, ez a legmerészebb ráfogás ! Egész életét a jótékonyságnak és a szegénység gyámolításának szentelte. Saját ispotályháza volt, hol a szegényeket táplálta. Iskolákat s templomokat alapított és épített. Gabonát s ruhát osztott a szegények között. Amint az urának nem egyszer írja, folyton a szegények között forgolódott. Azaz úgy tett mindenben, mint