Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

zendülésből, melynek éle eleinte a nemesség ellen irányúit, országos mozgalom, nemzeti szabadságharc lesz. Hiszen a dolog egészen úgy indult meg, mint a szerencsétlen hegyaljai zendülés, melynek szomorú kimenetele még élénken élt az emlékezetben. Károlyi a dolhai győzelem után a nyert zászlókkal Bécsbe ment, hogy az udvart a helyzetről fölvilágosítsa, s hogy a szegény nép terheinek könnyítését sürgesse. Bécsben az udvar tagjai és a miniszterek nagyon szívesen fogadták őt.* De a köz* Thaly Kálmán csupa tévedést és valótlanságot állít, mikor (Berchényi Miklós élete II. kötetében) azt írja, hogy Károlyi dicóekedni ment Bécóbe, ahol cóak udvarolt, kitüntetéáeket koldult (!), a bécói miniázter éknek hízelgett ótb. de bizony hiába, mert azok kigúnyolták, kinevették Ót! A Károlyi-család oklevéltárában közölt hivatalos okiratok Thaly ezen gyűlöletes ráfogásait egyenkint megcáfolják. Az udvar nagyon is kegyesen fogadta őt. A király Majthényt és a csengeri részbirtokokat kínálta neki. A megyéje részére meg manifesztumot bocsátott ki. A javaslatait (a nép ügyében) nem mind fogadták el ugyan Bécsben, de ez azért történt, mert a fölkelést jelentéktelennek hitték. De azért ezen a téren is tett egyet-mást az udvar. Kökényesdy jelenti : «az felséges udvar az egész országhoz, de kiváltképpen nemes Szathmár