Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

nemzete és hazája oltalmában gerjedezzen és gyulladozzon. Kitört a Rákócziféle szabadságharc ! A haldoklónak hitt nemzet megmozdult ; a lelkesedés új lelket adott belé, s lerázta a nehéz bilincseket kezéről. Akiről azt hitték, hogy mozdulni sem tud, oroszlánnak bizonyult. Sok dicsőséget, sok bánatot és szenvedést termett e hosszú harc. Az utóbbiakból különösen kijutott Barkóczy Krisztinának. Férjétől kilenc évig elszakítva, elpusztított birtokain örökös aggodalom, szomorúság és nélkülözés között vergődött. Sohasem tudta, mire virrad másnap, mi új szenvedés szakad a nyakába ! De mivel a szíve nem volt ingó nád, mivel a hitét és a hűségét nem hányta-vetette, mind végig kitartott. Kurucasszony lett és az is maradt. Kuruccá tette az urát, s végig küzdette vele a nagy harcot, habár ő vesztett vele legtöbbet, az ő szívére szállott a legnagyobb bú. Ismeretes dolog, hogy Károlyi Sándor a felkelők legelső gyülevész csapatát Dolhánál szétverte. Mint szatmármegyei főispánnak, s mint a király hű tisztviselőjének kötelessége volt ez. Akkor még sem ő, sem más nem sejtette, hogy ebből a Takáts: Szálai Barkóczy Krisztina. 7