Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

éá áokázor inkább megyek gyalog, nem hogy meóáze döcxögtetném magamat.)* Ami az ő lelkét megtöltötte, s amit jónak is itélt, azt az urának is melegen ajánlgatta. Mivel Károlyi maga is kiválóan munkakedvelő ember volt, erre ösztökélni őt nem igen kellett. Ezért a felesége csak az imádságot és a templomba járást ajánlgatta neki. Ezt is gyöngéden és szelíden tette, nehogy az ura korholásnak vegye. «Az mint mondják édes szívem — írja neki 1698-ban — hogy kegyelmed harmad napig sem megyén templomba. Isten panasszá ne vegye, én annak nem örülök. Mert ha Istent az dologért elhagyjuk, félő, az Isten is el ne hagyjon ; hanem adja meg ember az Istennek, ami Istené, a császárnak, ami császáré.:*

2 * * * íme így Írogatnak egymásnak, így enyelegnek egymással férj és feleség. Barkóczy Krisztina jól ismerte az urát, s tudta mivel hathat reá. Hiszen tőle magától tanulta meg, mivel és mi módon 1 U. o. 1716. 2 U. o. 1698 okt. 5.