Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

Érdemetlennek mondotta ő magát arra is, hogy Rákóczi fejedelem oly szívesen társalkodott vele. Pedig az ő nagy műveltsége, társalkodási ügyessége és megnyerő modora kötötte le a fejedelmet is.* A maga kiváló tulajdonságait azonban a világért sem tette szóvá. Az egyetlen dolog, amit magáról bevallani nem röstel, a munka éá az imádáág volt. E kettővel foglalkozott, e kettő kötötte le minden idejét. A mulatást és a szórakozást sohasem kereste ; hiszen ezeknél a munka és az ima több gyönyörűséget szerzett néki. &Az én mulatáágom — írja az urának — igen keákeng : görönggöó az út a templomba meztette édes apjuk jóságára és figyelmére. Egy alkalommal böjti ételt küldvén haza, a felesége így köszönte meg : «Csakhogy a csiga elrútította a szép pármazsákot. Kimászott némelyik s oda nyomódott. Elég példát vehet a fiam, minemű gondoá kigyelmed édeá ó&ívem háza népére! kit szívesen köszönök, hogy még böjti eleséggel is kedveskedik. Klára (t. i. a leánya) ugyan a maga kedviért véli a csigát, hogy küldetett, minthogy én nem szeretem. /> * Az 1708. évben hosszabb ideig Barkóczy Krisztina vendége volt Bákóczy. Az 1710. és 1711. évben is többször voltak együtt.