Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

sával jutnak hozzám, mintha eleitől fogva ismertek volna λ

1 Ha valami megtiszteltetésben vagy kitüntetésben volt része, az okot erre sohasem magában kereste. Az 1715. évben például a debreceniek, akik nem egyszer fordultak hozzá kéréssel, s nem egyszer írták neki hálájukat, borral kedveskedtek. Távollevő urát erről imigyen értesítette : «A debrecenieket mi lelte, nem tudom. Asztali borokkal kedveskedtek nagy policiával, tanácsbéli emberrel prezentálta tták.3> Az ura, bárhol volt is, újévkot és Kriáátina napján mindég levélben köszöntötte őt s ajándékokat küldött neki. A jó asszony mindég érdemetlennek írta magát e kitüntetésre. Az 1710. évben például útban érte őt a szent Krisztina napi üdvözlet és ajándék. «En édes szívem — írja az urának — arra érdemetlen voltam. Mindazonáltal kegyelmed szíves indulatjából származott kedveskedését igaz szívbeli szeretettel vettem és köszönöm !»

2 1 U. o. 1713. 2 U. o. Kövesd, 1710 aug. 1. Ilyen esetekben hogy a gyermekek is okuljanak, őket is figyel-