Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

találná, nem kívánom terhelni, mivel némelyek kedvetlenek is lehetnének. Csak azt hitesse el kegyelmed szívem magával,, valamit el lehet követnem az kegyelmed kedveért, el nem mulatom, se nyavalyámmal, se annak nékem terhesen eső voltával nem gondolván, míg már Isten kegyelmedet meghozza. »* Valóban a gondviselés pazarul hintette be a szívét a legkiválóbb erényekkel, amiket abban a korban még egyenkint is elvétve találunk. Benne azonban egyik a másikat éri. Kényünk-kedvünk szerint válogathatunk, melyik ezek közül a méltóbb az ékes festékkel való megírásra. Barkóczy Krisztina főrangú családból származott, s az ura az ország első méltóságai közé tartozott. A címekben, a méltóságokban kedvére válogathatott. De az ő fejét a hiúság szele nem járta. Egyszerű magyar asszony maradt, aki soha sem grófi, sem más címet nem biggyesztett a neve mellé, megelégedvén a puszta Barkóczy Krisztina névvel. A címerbővítésnek, a nagy titulusoknak sem örvendett, sőt * Károlyi nemz. Ivt. 1712 jún. 7.