Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)
I. Barkóczy Krisztina grófnő
lészen.» 1 — A táborból hazaküldött Agatin nevű papról írja egy alkalommal: «Pater Agatin sóhajtja a tábori életet, az bürök a fejébe, Mátyás király mesterekint éjjel sem alhatik.» 2 Az 1708. évben Radványba érkezvén, az urát nem találta ott, bár az ő kívánságára jött oda. Bizonyosan kegyelmed is úgy tett — írja neki — mint az egyszeri férj, aki a visszás asszonyt felfelé kereste a vizén . . . «Édes szívem — írja — a vásárfiát én megvettem vala, szép párnazsákot, de ha rá nem jün kegyelmed, szerencse, ha valamely kavallérnak nem ajándékozom.^ 3 Károlyi természetesen nagy örömmel vette, ha a magára hagyatott felesége jókedvvel irogatott. Ilyenkor ő is kitett magáért s ugyancsak igyekezett a feleségét jókedvre hozni. Egyik ilyen alkalommal például ezt a választ tette neki: «Gsak megengedem szívem, meguntad egyedül lenni, de én bizony haza nem mehetek, hanem azmint én egyedül szenvedek s élek, magad is szenvedd édesem. Most ugyan én kedvemre élhetnék az friss 1 U. o. 1706 okt. 26. Olcsva. 2 U. o. 1710 aug. 30. Eger. 8 U. o. 1708 éjszaka 20. nov. Radvány.