Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

egyetlen levele sem szűkölködik. Kijelentései a közmondások erejével hatnak ránk. Meglepő műveltsége, lelki finomsága és olvasottsága lépten-nyomon megnyilvánul. De a leveleit nemcsak a belső tartalmuk teszi becsesekké. Barkóczy Krisztina levelei mint levelek is figyelemreméltók. Gyakorlott a tolla s a folytonos gyakorlás a levélírás mesterévé avatják őt. Könnyen és szépen ír, sokat ad a formára. Stílusa magyaros, eredeti fordulatokban és kifejezésekben rendkívül gazdag. Nyelve az idegenszerűségtől és a keresettségtől teljesen ment; tisztán és könnyen gördül az, mint a hegyi patak vize. A tiszaháti népnek egyszerű és hamisítatlan nyelvén ír ugyan, de ez a nyelv az ő tollán a legkényesebb irodalmi ízlést is kielégítheti. Nem hisszük, hogy legyen abban a korban asszony, akinek stílusa az övével vetekedhetnék.* Nem utolsó dolog Rarkóczy Krisztina leveleiben az egyszerű és mégis válasz* Ha Barkóczy Krisztina nem is említi, de bizonyos, hogy sokat adott a szép stílusra; mert hisz amikor fia írni kezdett, ő volt az első, aki boldogon jelenté az urának, hogy a fia stílusát igen dicsérik.